epizód

népköltési alkotások, legtöbbször epikus művek cselekményének önálló részlete. Az elnevezés <gör. epeiszodion> voltaképpen a ’bevezetés utáni’ értelmű és eredetileg a drámákban két kórusének közé eső, cselekményben gazdag részt jelölte. Ilyen értelemben előbb az epikus alkotások jeleneteit, majd az → epikolírikus műfajok epikus részeit nevezték így. Önálló terminusként csak a prózaepika kutatói használják: itt egységes jelenet, amelyben szereplők, színhelyek és a cselekedetek nagyjából változatlanok. Esztétikai értelmét nem vizsgálták, strukturális egységként a makroszegmentumok egyike. (→ még: típus, → motívum, → szüzsé) – Irod. Krohn, Kaarle: Die folkloristische Arbeitsmethode (Oslo, 1926); Voigt Vilmos: A folklór alkotások elemzése (Bp., 1972).