| boglya | TARTALOM | boglyapénz |
boglyakemence
a → külső fűtésű szobai kemence sajátos, a késő középkor és az újkor fordulójáig visszanyúló hagyományú mo.-i, közelebbről alföldi változata, amely a szobai külső fűtésű cserépkályhákat váltotta fel. Agyagból, sárból (archaikus formájában az agyaghurka-technikára emlékeztető, kerámiakészítési eljáráshoz közel álló módon) készített kerek, ovális alaprajzú (esetleg négyzetes), körteszerű gömbölyded formájú, később csonka kúp alakú (legújabban csonka gúla) zárt tűzhely, amelyet elsősorban fűtésre használtak. Nagy tűztere lehetővé tette, hogy fa hiányában sok salakkal égő szükségtüzelőként nádat, sást, szalmát, kukoricaszárat is felhasználhassanak benne. Megnagyobbított tűztere révén sütő és főző tűzhelyként is igénybe vették. A hódoltság első felében elpusztult alföldi falvak feltárásánál eddig még nem találták meg a boglyakemencét vagy közvetlen előzményeit, a 18. sz.-i Alföldet érintő kamarai-kincstári telepítések lakóháztervei között viszont már megtalálhatók kiforrott formái. Az egykori tervezők minden valószínűség szerint mint kiforrott, a helyi gyakorlatban kipróbált és bevált megoldást vették át, adaptálták. A boglyakemencék eredetére formai sajátosságaik is eligazítást adhatnak. Egyszerűbb régiesebb formái egyes archaikus vidékek kezdetleges kályhaformáival megegyeznek, amint a hagyományos ülőpadka vagy az arra rakott karosszékszerű sár-ülőhely előzményeit is ki lehet mutatni a kályhaépítés hagyományos megoldásai közül. A boglyakemence építése az újkor elejére fátlanná vált alföldi táj adottságaihoz való magasszintű alkalmazkodás példája. Valamennyi hagyományos tüzelő berendezésünk közül a boglyakemence fennmaradása, továbbélése szembetűnő. Az Alföldön, ill. a szomszédos peremtájak övezetében még viszonylag ma is gyakori, a közvetlen közelmúltig szinte általános volt. Nem véletlen, hogy a falusi, mezővárosi értelmiség lakáskultúrájában is csak az 1920-as évek után indult meg visszaszorulása. Ez a szívós továbbélés a magyarázata annak, hogy a boglyakemencék építésében a legutóbbi évtizedekig sok technikai, szerkezeti, formai újítást vezettek be. Így a karóvázra való építés, ill. a tetőcserép darabokból való falazás gyakorlata volt terjedőben. Az eredetileg főként szabad kéményes füsttelenítéshez kapcsolódó tüzelőszerkezet a zárt kémények terjedése után is használatban maradhatott az ún. kulinás kémények kialakítása révén. – A boglyakemencéknek számos kisebb-nagyobb regionális körzetre jellemző helyi alaki változata fejlődött ki. A hagyományosan boglyakemencével építkező alföldi területekről a múlt század második felében bekövetkezett fellendülés során a peremtájakra is benyomult, átformálva a szomszédos háztípusokat. Különösen erősen átalakította az → északi háztípus déli, ill. a → keleti háztípus Ny-i körzetét. A boglyakemencék építésével specialista réteg foglalkozott, mesterségbeli tudásuk, technikai színvonaluk szinte a céhes iparosokéval egyenértékű volt. A → középmagyar háztípus lakáskultúrájának egyik legfontosabb, esztétikailag is kiemelkedő értékű eleme még a legutóbbi években is a boglyakemence. Sajátos, hogy az Alföldön a boglyakemence építéstechnikája, formája közvetlenül befolyásolta a szabadban álló és a konyhai, falon kívülre épített sütőkemencék kialakítását.
