Hófehérke

→ tündérmese, melyet a Grimm gyűjtemény közismert változata (Nr. 53. Schneewittchen) és Walt Disney rajzfilmje polgári-városi környezetben a legkedveltebb mesék egyikévé tett. A Grimm-mesét Bucsánszki Alajos már 1864-ben kiadta ponyván szöveghű fordításban, de megjelent utóda, Rózsa K. és neje, valamint Bálint Lajos és Bartalits Imre kiadásában is. A számon tartott nagyszámú ponyvakiadás ellenére – talán a 19. sz.-i gyűjtői elvek miatt, mely az ismert szövegek lejegyzését, közlését fölöslegesnek ítélte – csupán két népi változatáról tudunk Tót Szőke Józsefné és Kurcsi Minya repertoárjában, akik mesetudásuk egy részét a Grimm-gyűjteményből merítették. A magyar szájhagyományból emellett több korábbi, részben hihetőleg szintén a Grimm-szöveg nyomán magyarított s talán nyomtatásban is kiadott szöveg származéka került feljegyzésre. Cselekményük: világszép asszony (királyné) tükre vagy a nap bizonysága szerint a legszebb a világon. Özvegy királyhoz megy feleségül, kinek egy leánya van (vagy neki magának születik leánygyermeke) s a tükör most már ezt mondja a legszebbnek. → Boszorkány tanácsára elpusztítására tör, s vadászát megbízza, hogy a leány szemét, szívét és kisujját hozza haza bizonyítékul. A vadász egy kutyát öl meg, annak szemét és szívét s a leány kisujját viszi haza, és a leányt az erdőben hagyja. Hófehérke 12 rabló házába kerül, azok gazdasszonya lesz. Anyja a tükörtől megtudja, hogy életben van, és a boszorkányt elküldi a leány elpusztítására. A boszorkány gyűrűt húz Hófehérke ujjára, mérgezett fésűt, majd tűt szúr a hajába (mérgezett almával kínálja). Ettől meghal. A rablók az első kettőt észreveszik, eltávolítják, s a leányt feltámasztják, a harmadikat azonban nem, a szép halottat aranykoporsóban, kút mellé, fa tetejére temetik, s kardjukba dőlnek. Egy királyfi a koporsót a kútban meglátja, leveteti s házába viteti. Leánytestvére (vagy szobalánya) Hófehérkét megfésüli, az felébred, s a királyfi feleségül veszi. A világszép asszony – aki egyes változatokban maga a boszorkányok királynéja – mérgében megpukkad vagy a királyfi a szokásos módon elpusztíttatja: ló farka után kötteti (egy taligával a mélybe taszíttatja stb.; AaTh 709). A mese változatainak nagy részét az I. világháború előtt jegyezték fel, de a 9 változat közül csak 4 jelent meg a maga idejében nyomtatásban. Az ismert szövegek arról tanúskodnak, hogy Hófehérke meséje samanisztikus értelmezésű → mitikus mesévé vált – talán részben már az ismeretlen átdolgozó kezén –, s ez lehet a magyarázata viszonylagos népszerűségének is. A mindentlátó tükör, melyet a királynő egyes változatokban boszorkány tanácsadójától kap, más változatokban ezt a nap helyettesíti, a Hófehérke megölését bizonyító jegyek, a fára való eltemetés, de maga a többszöri megölési kísérlet s a leány többszöri feltámadása is mind ebbe a gondolatkörbe tartoznak, s az egész mesét a két nő vetélkedésévé, a → táltospárbaj egy sajátos nemévé teszik. A változatokon kiválóan tanulmányozható egy többféle magyarítással hozzánk eljutott nyugati eredetű könyvmese beolvadása a magyar népmesei hagyományba, s az is megállapítható, hogy ennek samanisztikus világszemlélete a 19. sz.-ban még az egész nyelvterületen – változataink tanúsága szerint különösen a keleti és az északi részeken – több-kevesebb intenzitással érvényben volt. (→ még: Borsszem Jankó, → Hamupipőke) – Irod. Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I–II. Leipzig. 1913–31); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Eberhard, W.–Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden, 1953); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II. Pécs, 1957); Delarue, P.–Tenèze, M.–L.: Le conte populaire français (II., Paris, 1964); Faragó József: Kurcsi Minya havasi mesemondó (Bukarest, 1969).