Hol volt, hol nem volt ..., Egyszer volt, hol nem volt ... Volt egyszer, hol nem volt ... Volt, hol nem volt ..

→ mesekezdő formula, → népmesei szólás = talán volt, talán nem volt. Valódi meséink (→ mitikus mese) nagy része így kezdődik. A nyelvterületnek a Tiszától nyugatra fekvő részében Hol volt, hol nem volt formával, attól keletre „Egyszer volt, hol nem volt ...”, a Székelyföldön, főként Csíkban legtöbbször a „Volt, hol nem volt ...” formával találkozunk. Ez a szólam adja tudtára a hallgatónak az elmondandó mese jellegét, műfaját, és adja meg a mesemondó beszédének ritmusát is. Büszke Kocsis Miklós szerint mesévé válik az élményelbeszélés is, ha azt a hősök hely és idő megnevezése nélkül adják elő, kezdetén ott áll az „egyszer volt, hol nem volt ...” mesekezdő formula, és a → Ma (Máig) is élnek, ha meg nem haltak → mesezáró formula fejezi be. A Hol volt, hol nem volt... sztereotípia párhuzamai sűrűn előfordulnak a kaukázusi: mingréliai, grúz és örmény, szíriai nesztoriánus, újarameus, oszmán-török, albán, macedo- és dákóromán gyűjteményekben, a szórványosan spanyol és portugál mesék kezdetén is. Solymossy Sándor szerint „olyan hagyománnyal van dolgunk, melyet a honfoglalás előtt keletről kellett magunkkal hoznunk”. – Irod. Solymossy Sándor: „Hol volt, hol nem volt ...” (Magy. Nyelv, 1922); Pais Dezső: Kérdések és szempontok a szóösszetételek vizsgálatához (Magy. Nyelv, 1951).