népmesei szólás

állandósult szókapcsolat, → mesei sztereotípia, melyet olykor a mesére való utalással a közbeszédben is használunk. Ilyenek: → ásó, kapa választja el őket, → halálnak halálával halsz meg, → Hol volt, hol nem volt..., az Óperenciás tengeren is túl, → Szerencséd, hogy (öreg)anyádnak szólítottál!, „Köd előttem, köd utánam” (→ varázsszó), „itt a vége fuss el véle”, „aki nem hiszi, járjon utána” stb. Ezeket a meséből származó vagy abba bekerült szólásokat, kifejezéseket szólásgyűjteményeink is számon tartják, gyakran anélkül, hogy a mesét vagy a mesetípust, amellyel kapcsolatban vannak, megemlítenék (pl. → Vert viszen veretlent...: AaTh 4). Szerepük a 16–19. sz.-i köznyelvben a mainál jóval nagyobb lehetett, mint ezt a ránk maradt levelek, feljegyzések és útinaplók is bizonyítják. Számos népmesei szólást, népmesére való utalást tartalmaznak pl. Mikes Kelemen töröko.-i levelei, de találunk ilyeneket a magánlevelezésben (→ Királyfia Kis Miklós) vagy a saját használatra készült úti feljegyzésekben is (→ Óperencia). – Irod. Berze Nagy János: Magyar szólásaink és a folklór (Ethn., 1929, 1932); Beke Ödön: Mesenyom a legelső magyar szólásgyűjteményben (Ethn., 1932); O. Nagy Gábor: Mi a szólás? (Magy. Nyelv, 1954); Loukatos, D.: Le proverbe dans le conte (IV. International Congress for Folk-Narrative Research in Athens; Athen, 1965); Krzyŀanowski, J.: Sprichwort und Märchen in der polnischen Volkserzählung (Volksüberlieferung, Göttingen, 1968).