huszárnóta, huszárdal

a katonadal válfaja, a lovasságnál szolgált legények életéről szóló lírai dal. Történeti-műfaji előzményei egyes → kuruc énekek (Csínom Palkó), → indulók (Rákóczi-induló), → toborzók vagy → verbunkok (Amade László: Katonaének; Kiküldötte Ferenc császár; Ütik a rézdobot ...) és → negyvennyolcas dalok (Huszárgyerek, huszárgyerek; Kossuth Lajos táborában; Zúg az erdő, zúg a mező ...). A huszárnóták egy része → csikósdalból lett átalakítva (Huszárgyerek nem eszik vacsorát); Kis pej lovam csárda előtt; Magyar huszár vagyok...), a többség azonos a fegyvernemek feletti → katonadallal. – A huszárság az I. világháborúig ún. elit fegyvernemnek számított; a parasztlegények is viszonylag szívesebben szolgáltak a lovasságnál (Huszár vagyok, nem bakancsos katona; Nem bánom, hogy huszár vagyok...). A kérkedő típusú katonadalok elsősorban a huszárságra jellemzők (Jól van dolga a mostani huszárnak; Nincs szebb, mint a huszárgyerek, ha lovára kaphat...), olykor még → háborús katonadalaikban (Szépen szól a császár trombitája; Vadkörtefa fehéret virágzik...) is megnyilvánul, → szerelmi dalaiknak pedig megkülönböztető jegye (A huszárnak csókot adni nem lehet; Huszár vagyok, szeretem a lányokat...). A csikósdalokhoz hasonlóan a huszárnóták fő jellemzője a ló szeretetteljes ábrázolása: szüntelen becézik (Veszek neki egy kis cukrot, Jár ő velem rendes táncot...), párbeszédet folytatnak vele (Figyelj, lovam, figyelj a vezényszóra! Sej, jobban tudod, mint a bundás regruta; Szenvedj, lovam, szenvedj a hazáért! Velem együtt szép Magyarországért...) és leszerelés előtt elsősorban tőle búcsúznak el (Kis pej lovam, ne bánakozz énértem! Három évig jól gondodat viseltem...). Különösen a háborús dalokban emberszerű az ábrázolásuk (Könnyes szemmel csak úgy reám tekintgetsz, Csakhogy szóval engem meg nem kérdezhetsz...); olykor a kép „emberi” eredete szöveg szerint is kimutatható (I. Elmentek a vitézek a csatába; Gyenge szívét éles golyó találta. Harmincnégyes, tedd le a fegyveredet, Gyenge lábad nem bírhat már tégedet! 2. Kis pej lovam elnyerítette magát: Éles golyó találta el a lábát. Szállj le, huszár, vedd le rólam nehéz nyergedet Gyönge lábam nem bír tovább tégedet ...). A huszárnóták tematikája azonos a katonadalokéval: a kiképzés nehézségei (Esik az eső, ázik a heveder; Lovam hátán nyereg, én a földre estem ...), a fényes külsővel szembeállított szomorúság (Ha fölül a huszár sötétpej lovára, Lehúzza csákóját gyászos homlokára; Kék atilla szorítja a testemet, Sárga zsinór búsítja a szívemet...) és a szabadulás öröme (Öreg huszár ha kitölti idejét...) a jellemzőbbek. (→ még: bakanóta, → tüzérnóta) – Irod. Mathia Károly: 104 magyar katonadal (Bp., 1942); Volly István: Előre (Bp., 1943); Kálmány Lajos: Történeti énekek és katonadalok (Bp., 1952).