kuruc énekek, kuruc dalok, kuruc nóták

a Thököly Imre, majd II. Rákóczi Ferenc vezetésével vívott függetlenségi harcok eseményeivel és személyeivel foglalkozó epikus-lírai alkotások. Műfaji szempontból → történeti énekekre, → politikai dalokra, vitézi énekekre és → bujdosóénekekre, keletkezésük és elterjedésük időpontját tekintve pedig egykorú (1670–1711), bukás utáni (18. sz.-i), továbbá Thaly Kálmán fellépése utáni (1872) csoportokra oszthatók. A kuruc énekek korábbi rétege félnépi, az újabb irodalmi eredetű, mindkét rétegből számos alkotás került be a szóhagyományba; az előző gyökeresebben, az utóbbi alig alakult át. Két évszázadon át tartott e téren is az írás- és szóbeliség kölcsönhatása; számos kuruc ének csak egyik vagy csak másik formában maradt fenn. Mindez megnehezíti a kutatást, mely máig lezáratlan; Thaly és követőinek jó szándékú utánköltései, hamisításai azonban köztudottak. – A kuruc énekek legrégibb rétege törökellenes vitézi ének (Oláh Geczi), a Thököly és Rákóczi közötti két évtizedben a vallásos-elégikus vagy világi-realista hangvételű bujdosóénekek dominálnak; közvetlenül Rákóczi fellépése előtt bukkannak fel a korai → porcióénekek. Rákóczi szabadságharca (1704–1711) első éveiben keletkeztek a győzelmeket ünneplő vitézi énekek: a lovaskatonák bizakodó táncdala, a Csínom Palkó (Nosza rajta, jó katonák...) és a gyalogosok szülőföld-dicsérő éneke, az Erdélyi hajdútánc (Nosza hajdú, fürge varjú...). Korabeli forrás említi még az Őszi harmat, hideg szél fú... kezdetű, közkatonák által énekelt kuruc éneket. A vereségeken jeremiád típusú dunántúli vagy világi hangú erdélyi kuruc énekek keseregtek; a mozgalom vége felé bukkantak fel a Rákóczihoz intézett → panaszdalok. A bukás után felújultak a bujdosóénekek, elterjedtek a különféle búcsúzó énekek (köztük a részben népivé is vált Bezerédi Imre búcsúzó éneke). Ennek és a későbbi évtizedeknek minden szempontból legkiemelkedőbb alkotásai a → Rákóczi kesergője, a → Rákóczi-nóta és a későbbi → Rákóczi-induló. (A Kiállott Rákóczi... kezdetű ún. Rákóczi búcsúja csak félig hiteles, ismert formájában Thaly Kálmán átköltése.) Főként ez utóbbiak éledtek fel ismét a 18. sz. fordulójának ún. nemzeti mozgalmaiban, valamint visszatekintő énekek is (Nem úgy van már, mint volt régen...) – A korai kuruc énekek szerzői írástudó, katonáskodó diákok, vitézek, kisnemesek stb. voltak; nevük legtöbb esetben ismeretlen vagy vitatott (pl. a népszerű, sok változatban feljegyzett Őszi harmat után... kezdetű éneké). Alkotásaikat 18. sz. végi (Dávidné Sóltári) és 19. sz. eleji (Pálóczi Horváth Ádám és mások) → énekeskönyvek tartották fenn, majd a múlt század második felében a → ponyva népszerűsítette az új, irodalmi eredetű alkotásokkal együtt. Egyes alkotások (főként a bujdosóénekek, Rákóczi énekei, az említett vitézi énekek stb.) több változatban maradtak fenn a nép ajkán is, a századfordulón Kálmány Lajos, az 1920-as években Kodály Zoltán, az utóbbi évtizedekben Lajtha László gyűjtött ilyen fennmaradt kuruc énekeket. A szóhagyományban élt változatok eredetijét nem mindig sikerült kinyomozni, ilyen pl. a munkácsi csatáról szóló Magyarországnak ki volt vezére? ...; az 1704-es dunántúli vereség emlékét őrző Bakony-erdőn hull a levél, fúj a szél...; művelt szerzőre valló kései kuruc bujdosóének Megjártam a hadak útját... és több más. A hiteles kuruc énekek nagyobb része → betyárdalokba, → vándorénekekbe, → katonadalokba stb. olvadt bele, a kuruc vitézekhez hasonlóan szegénylegényeknek nevezett betyárok, szökött katonák és más társadalmon kívüliek újabb kori bujdosóénekei a kuruc előképek szerves folytatásai. Az utóbbi évszázadban a kuruc énekek régi rétegének csak töredékei maradtak fenn a nép ajkán, népszerűek voltak viszont Thaly Kálmán és követőinek szerzeményei, átköltései. Thaly önálló versei (Esztergom megvételéről, Bezerédi nótája stb.) csak kevéssé folklorizálódtak, annál szélesebb körben terjedtek el több-kevesebb irodalmi-népköltészeti alappal bíró átdolgozásai (Balogh Ádám nótája, Kuruc tábori dal, Fordulj, kedves lovam, Most jöttem Erdélyből és az említett Rákóczi búcsúja). A kuruc romantika nem kevésbé népszerű, de eszmeileg torz, érzelgős alkotásai (Bathó János: Nagymajtényi síkon letörött a zászló; Andrássy Gyuláné–Dankó Pista: Krasznahorka büszke vára; Endrődi Sándor–Dankó Pista: Gyönge violának letörött az ága... stb.) zárják a sort. – Irod. Kuruc költészet (Szerk., bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Esze Tamás, Bp., 1951); Kálmány Lajos: Történeti énekek és katonadalok (Bp., 1952); Ferenczi Imre: Rákóczi alakja az abaúj-zempléni néphagyományban (Ethn., 1960).