halászmondák

→ hiedelemmondák. Nagyrészt → tabumondák: tiltott napon halászók megkísértéséről szólnak. A. Általános szövegtípus: „Kössem vagy oldjam?” Cselekménye: halászok munkatilalmas napon (karácsony, pünkösd stb.), esetleg bármilyen éjszaka rendkívüli csukát fognak. A csuka pislog, kacag. Vesszővel verik, ráolvasnak (→ ráolvasás): „nem egy, nem kettő” stb. A csuka megszólal: „Kössek vagy oldjak?” Halászok válasza: „Se ne köss, se ne oldj!” Csuka: „Jól jártatok, hogy így tettetek!” Eltűnik a vízben. Változatok: éjszaka halászóhoz násznép érkezik, ők kérdezik: „Kössük vagy óggyuk?” Az oldást választja, egy pillanat alatt szétoldják a hálóját. Utána táncba hívják, partnere rossz hajódarabbá válik, amikor ellöki magától. (→ kísértetek vonulása, → tudós: révész) A kérdést feltehetik libák, kacsák, víz alatti hang stb. A válasz különböző. – B. Karácsonykor a kapzsi halász holttesteket fog, egyre nagyobbakat. Hullaszerű vízirém (→ vízilények) ijesztgeti, szörnyethal (Szeged). – C. Halászok „holt ember”-t fognak. Látják, hogy pislog. Ütik és mondogatják: „egy, egy, egy”. Ti. amíg kettőt nem mondanak, nem futhat el. Változat: elkeseredett halász sóhajt: „Nem bánom, ha dögöt fogok is!” „Holt ember” megjelenik, isten nevére eltűnik. A halászmondák eddig K-Mo.-ról (főleg Bodrogköz), a Balaton mellől és az Alsó Tisza vidékéről ismertek. Az A., B., és C. típusok gyakran kontaminálódnak az A.-val jelzettel. – Irod. Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).