leányillem

azoknak a → szokásoknak, szokásnormáknak, íratlan szabályoknak az összessége, amelyek a lányok viselkedését serdülőkoruktól házasságukig rendezik. Általában nem több, mint a tényleges viselkedés helyben kialakult szokásos rendje (→ leányélet, → leányavatás). A leányillem megtartását a közvélemény élénk figyelemmel kíséri és ellenőrzi. A vétőket megszólják (→ pletyka). Olyan helyiségekben, ahol az egyház szervezte ifjúsági társulások működtek, a leányillem megtartásának ellenőrzését a pap, a lelkész vagy a csoport vezetője végezte (→ Mária Kongregáció). A leányillem előírásai az élet, az erkölcs minden területét áthatották. Ezért alakulhatott ki a leányillem → hiedelem jellegű, ill. elsősorban vallásos töltetű ideológiája (→ tilalom) (pl. ha a leány fütyül, sír Szűz Mária; ha illetlenül ül, az ördögöt hívogatja; ha fésületlenül megy ki az utcára, megtépázzák a boszorkányok). – Irod. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Ortutay Gyula: A szerelem Ajakon a házaséletig (Népünk és Nyelvünk, 1934); Kresz Mária: A hagyományokba való belenevelődés egy parasztfaluban (Népr. Tanulm., 1949); Iváncsics Nándor: Peresztegi legény- és leányavatás (Soproni Szle, 1960); Ruitz Izabella: A parasztifjúság társasélete a Bódva vidékén (1880–1950) (Ethn., 1965–66).