leányavatás

a serdülőkorból kinőtt lányok nagylányként, eladó lányként való elismerésének → szokása. Szinte falvanként változik külsőségeivel együtt a leányavatás módja. Nem intézményesedett olyan mértékben, mint a → legényavatás, és ünnepélyes, nyilvános formái ott alakultak ki kizárólag, ahol a legényavatás is előfordul. A leányavatás nem önállósul, hanem a legények szervezte alkalmakhoz, pl. a mulatságokhoz, a → bálokhoz és a munkavégzés szokássá intézményesedett alkalmaihoz kötődik. (→ fonó, → tollfosztó stb.) Másrészt a lányok baráti csoportjai intimebbek, képlékenyebbek (→ leánybanda), hogysem a leányavatásnak a legényekéhez hasonló, jól szervezett, a nyilvánosság számára is mutatós módjait meg tudnák szervezni. Sokkal szilárdabb erkölcsi törvények tartják vissza a lányokat, mint a legényeket. A legények felnőttkorba való átlépését → rítussal, szertartással emelték, míg a leányokkal szembeni erkölcsi követelmények korosztályváltását mértéktartó ünnepélyességgel fogadták csak el. Kivételt mindössze a → konfirmáció képez. – A leányavatás történetét, múltját nem ismerjük, a 19. sz.-ban megfigyelt módjai és friss adataink is azt mutatják, hogy nem vált soha valódi → avatássá. Azok a szokások, szokásszerű cselekvések, amelyek a korosztályváltást kísérik, szerény szimbólumai a felnőtté válásnak. A leányavatás legteljesebb szimbolikus eszköze a leánycégér a Ny-Dunántúlon és a Kisalföldön. Hasonló szerepe van a nagylányos ruhába való átöltözésnek elsősorban → húsvétkor, de a felnőtté válás tényét kifejezheti a közvélemény előtt a templomi ülésrendben a nagylányok között elfoglalt hely is. Nagylánynak számított az egész nyelvterületen élt szokás szerint az a lány is, akit a legények először hívtak meg a mulatságba → farsangba, vagy akit a leánybandák maguk közé befogadtak. Ez utóbbi a tulajdonképpeni leányavatás: pl. a lány 14. születésnapján meghívja szüleihez az egy korosztállyal idősebb lányokat, akik közül az egyik kézfogással, csókkal és néhány köszöntő szóval maguk közé fogadja a fiatal lányt. Másutt pl. a serdülő lány haját idősebb barátnői nagylányosra fésülik húsvétkor, de a leányavatás tényét kifejezheti az → aprószentek napján a korbácsolás éppúgy, mint a nagylányok fonójába, tollfosztójába szóló meghívás stb. Kiskapus környékén a leányavatás egykor három napig is eltartott, és leánykifőzés volt a neve. (→ még: korosztály, → korcsoport, → leányélet) – Irod. Timkó György: Szigetközi leánykorbácsolás és leánycímer (Népr. Ért., 1904); Iváncsics Nándor: Peresztegi legény- és leányavatás (Soproni Szle, 1960); Németh Imre: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája (Arrabona, 1966).