macska, a tojás, a fecskék, a rák és a gombostűk vándorúton, a

legnépszerűbb népi → gyermekmeséink egyike. Számos redakcióban, olykor a szebeni muzsikusok meséjével kontaminálva, máskor az „égszakadás, földindulás” (AaTh 2033) vagy az → icinke-picinke típusok folytatásaként fordul elő: a háztól pákosztossága miatt elűzött macska répából szekeret csinál, eléje négy egeret fog s világgá megy. Útközben felkérezkednek a szekerére: egy (két) tojás, egy csapat fecske, egy rák és egy csomó gombostű. (Egyes változatokban egy tojás hömbölyög világgá, másokban a tű unja meg magát a varrókosárban, s hozzájuk csatlakoznak a különböző állatok és tárgyak.) Erdei házikóhoz érnek, melynek gazdái, a rablók (farkasok, rókák stb.) távol vannak. Az egereket beköti a macska az istállóba, a tojások a parázsba, a rák a vízbe, a tűk a törülközőbe, a fecskék az eresz alá helyezkednek el, a macska egy nagy bunkóval az ajtó mögé áll. Jön a rablóvezér, fel akarja szítani a tüzet, a tojások elpattannak, szeme-szája tele lesz tojással. Fut a vízhez, a rák megcsípi a kezét, nyúl a törülköző után, a tűk összeszurkálják, fut kifele az ajtón, a macska hátbavágja, a fecskék pedig a tetőn éktelen csivitelésbe kezdenek. Társainak így adja elő kalandjait:

Megyek kandallóhoz,

Puskás lő szemembe,

Mosódom dézsában,

Szabó vág ollóval,

Kapkodok kendőhöz,

Banya szúr tűjével,

Szaladok ajtóhoz,

Kilöknek lapáttal... (AaTh 210).

A mese első, 19. sz. eleji feljegyzését Ortutay Gyula tette közismertté. Szemere Pálné szövegéhez közel álló változatot dolgozott fel Arany László. Benedek Elek Haraszti Gyula veszprémi változatát népszerűsítette. A mese első fele ritmikus → halmozó mese, ill. → láncmese, a házban lakó ember (állat) csoport póruljárt tagjának mondókája is legtöbbször versben van, ennek ellenére az ismert változatok kevéssé egységesek, mindegyik egyéni alkotásnak vagy legalábbis lokális redakciónak tűnik, mintha a mesemondók tetszés szerint növelnék a vándorútra kelő állatok és tárgyak s ennek megfelelően a ritmikus párbeszédek számát is. A mese egész Európában, Ázsiában és Afrika északi partvidékén ismert. A. Aarne szerint a macska, a tojás, a fecskék, a rák és a gombostűk vándorúton az „Állatok vándorúton” típus keleti redakciója. – Irod. Aarne, A.: Die Tiere auf der Wanderschaft (FFC, 11., Hamina, 1913); Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I–V., Leipzig, 1913–31); Ortutay Gyula: Magyar népköltészet (I–III., Bp., 1955); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Kovács Ágnes: A XX. században rögzített magyar népmeseszövegek XIX. századi nyomtatott forrásai (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1969).