| mácsik | TARTALOM | macska, a tojás, a fecskék, a rák és a gombostűk vándorúton, a |
1. háziállat. Domesztikációjának első nyomai az i. e. 6. évezredből Elő-Ázsiából származnak. Valószínűleg a vadmacska több alfaja szolgált a háziasítás alapjául. A macska kezdetben feltehetően betolakodó volt, az emberek csak később vették észre, hogy a gabonaraktárakat károsító rágcsálók pusztításával hasznot hajt. Később az ókori Egyiptomban a macska igen nagy kultikus tiszteletet élvezett. Európába az i. e. 5. sz.-ban került az Appennini-félszigetre, onnan pedig elterjedt a római birodalom tartományaiban, majd annak határain is túl. A középkorban nem volt mindig kedvelt állat, üldözték, irtották is, aminek emlékét a hozzá fűződő hiedelmek máig őrzik. Hasznosságát a keresztes háborúkkal behurcolt fekete patkány elterjedése után fedezték föl ismét. Védett, majd kedvelt és luxusállattá lett. Domesztikációját azonban a szaktudomány általában máig nem tartja befejezettnek. Életmódjában és szaporodásában összehasonlíthatatlanul nagyobb önállóságot élvez, mint bármely más háziállat. Tömegesen sosem tartották, gazdasági célból nem tenyésztették. Ha domesztikációját fokozzák, fokozatosan elveszti eredeti hasznos tulajdonságait, pl. a kártevők irtásának hajlamát. A magyar nép a macskát rágcsáló állatok (egér, részben pocok és patkány) irtására tenyészti. Egy-egy gazdálkodással foglalkozó parasztháznál, valamint pásztorszálláson kettőt-hármat is tartottak. A szapora állatnak csak annyi fiat hagytak meg, ahány maguknak vagy ismerőseiknek kellett. Színük szerint megkülönböztetnek cirmost, feketét, fehéret és tarkát. A macskának rendszerint nevet is adnak. – Irod. Zimmermann, A.–Zimmermann, G.: A házimacska (Bp., 1944); Nagy Gyula: Paraszti állattartás a Vásárhelyi pusztán (Népr. Közl., 1968); Matolcsi János: A háziállatok eredete (Bp., 1975). – 2. A macskára vonatkozó hiedelemek (→ hiedelem) nagyrészt → előjelek. Viselkedéséből jósolnak az emberi élet eseményeire, valamint az időjárásra. Pl. halált jósolt a macska, ha karácsony vagy újév éjjelén nyávogott. Macskával találkozni szerencsét vagy szerencsétlenséget jelentett: pl. van, ahol a tarka macska szerncsétlenséget jelent, a fekete szerencsét. A hit szerint vendég jön, ha a macska farkára lépnek, ha feláll a szőre, vagy ha mosdik. A macskára vonatkozó → mágikus eljárások a szoktatásra vonatkoznak, pl.: új macskát a kéménybe nézették; fenekét a kemencéhez dörzsölték; sós vízbe mosták a talpát, hogy a házhoz szokjék; az új lakásban tükörbe nézették, hogy vissza ne szökjön a régi helyére stb. A macska foga, szíve, szőre, ürüléke lehetett → mágikus tárgy vagy gyógyszer is. Az időjárást is megjósolta viselkedésével: pl. esőt, hideg vagy meleg időt jelentett. A → boszorkányokat gyakran képzelték el nagy fekete macska képében. Az → építőáldozat hiedelmeiben is kapott szerepet a macska. – 3. hosszú zsinegre kötött kő, amelyet az alföldi gyermekek áthajítanak a vadgyümölcsöt, az édeskét (Gleditsia termése) termő faágon, majd azzal húzzák le. Hasonlóan gyűjtik az erdei fák gyümölcsét a szerbek, bolgárok és románok is. – 4. → anyamacska – 5. → jégpatkó.