kapuvári bútor

1. sajátos virágozású → asztalosbútor; a 19. sz. első felétől az 1920-as évekig készült. Kialakulására a → komáromi bútor második stílusperiódusa volt hatással. A kapuvári bútort a grafikus jellegű, lendületes vonalkákból összetevődő virágminta jellemzi, mely főként tulipánokból áll, az alapszín korábban leginkább sötétzöld vagy vörösesbarna, a 20. sz.-ban okkersárga. Ilyen díszítéssel teljes szobaberendezések készültek; a bútorok közül virágozás került a sarokpadra, tálasfogasra, ágyakra, szekrényfélére. A helyi bútorformák sorában jellegzetes a fedeles ágy (→ mennyezetes ágy), melynél a tetőt szegélyező csipkézett peremen fából esztergályozott csengők sora lóg. A sarokpadok középső szegletében beépített szekrényke található, ez néha üvegajtós és → Mária-ház gyanánt kiképzett. – 2. Faragott, hegedűhátú → szék Kapuvárt a 18. sz. második felétől többféle díszítéssel nagy számban maradt fenn. Helyi faragók ilyeneket valószínűleg a 19. sz. elejétől állítottak elő. A 19. sz. második felében fokozatosan megszűnt a divatjuk, de elvétve egy-egy díszes faragású példány még később is készült, a legkésőbbi ilyen az 1940-es évekből ismert. Helyi készítmény volt a félkörös ülésű és támlájú, faragott → karosszék is. – Irod. K. Csilléry Klára: A Bútor és Világítóeszköz Gyűjtemény gyarapodása (Népr. Ért., 1965); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).

Kapuvári bútor. Szekrény, „konyhakászli” (1880 körül) Bp. Néprajzi Múzeum

Kapuvári bútor. Szék támlája (19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Kapuvári bútor. Parádés szoba részlete, helyben 1887-ben készült mennyezetes ággyal