siratóballada

búcsúztató ballada. A szerencsétlenül járt hős halálának történetét egyes szám első személyben mondja el balladai stílusban. Jellegzetes formulája: „X. Y. mit gondoltál, mikor … indultál.” A siratóballadában ez archaikus sajátosság, amelyhez hasonló megoldást az osztják medveénekben, a halottbúcsúztatóban, a 16. sz.-i históriásénekben is fellelhetünk. Emellett azonban a siratóballadában döntőbbek az új stílusú balladára jellemző formai jegyek (a gyilkosság vagy szerencsétlenség tragikum nélküli ábrázolása). Eddig csak Erdélyből, Moldvából, ill. az onnan elszármazott telepesektől ismerünk siratóballadát. Valószínűleg az archaikus folklórterület az új stílus születésekor képes volt egy olyan alkotástípust létrehozni, amelyik az ország polgárosultabb területén már nem honosodott meg. Jellemző siratóballada-témák: tiltott munka közben (favágás, só-szerzés, tilosban való átkelés a folyón) történt szerencsétlenség, valamint a személyi ellentétekből fakadó gyilkosság, és az emiatti bűnhődés. Általában a siratóballadák megőrizték a valóságos eseményre való utalást, az egyes konkrét szerencsétlenség bemutatását, de emellett hagyományos költői elemek (pl. baljós előjelek) és hiedelem elemek is kapnak benne szerepet, éppúgy, mint a → rabénekek, → keservesek stílusfordulatai, sztereotip verssorai.

– Balog Józsi, mit gondoltál,
Mikor a sóra indultál?
– Én egyebet nem gondoltam,
Bort, pálinkát összeittam.
Bort, pálinkát összeittam,
Egy ódalba lefeküdtem,
Én ott álmomba azt láttam,
Egy medvével küzdelődtem.
Letörött a csűröm szarva,
Én véletlen halálomra,
Én csak abba megébredtem,
Két nagy selét a fejemnél…
– Hát ti ide mér jöttetek,
Talán ingem elvegyetek?
– Azér jöttünk, hogy elvigyünk,
Két bánatfa közé tegyünk.
     (Pusztina, Moldva)

A ballada eseményközlésébe illesztett siratás, a hős halálakor érzett fájdalom kifejezése több balladatípusban megtalálható (→ betyárballada, → Júlia szép leány); ez azonban a siratóballadától független sajátság.