| Oláh Andor (Bp., 1923–) | TARTALOM | oláhos, olájos, olá’tánc |
Oláh leány tánca
dramatikus táncaink (→ dramatikus táncok) egyik típusa az „elveszett juhait kereső pásztor történeté”-vel kapcsolódó táncpantomim, amelyet a magyar néptánckutatás oláh leány tánca néven tart számon. E dramatikus-pantomimikus tánc cselekményének a mozzanatai, felépítése a következő: A pásztort („oláh leányt”) megszemélyesítő férfi elveszett juhait, kecskéit (kecskéjét) siratja és keresésükre indul. A siratást és keresést bánatos dallam fejezi ki. Keresése közben több olyan tárgyat vagy jelenséget észlel (szikla, bokor, szenes tuskó, felhő stb.), amely megtéveszti s azt hiszi, hogy a nyáját találta meg, éppen ezért örömében táncolni kezd. Miután csalódott, újra kesereg. Ezt ismét bánatos dallam érzékelteti. A juhok keresése közben felbukkanó különböző nehézségek többször ismétlődhetnek. Végre megtalálja a nyájat és örömében táncra perdül. – Az egyes változatok epizódjait olykor különböző hangulatfestő dallamok (pl. furulya- és dudaimitáció) fejezik ki. A tánc előadása közben egy parlando rubato keserves dallam és egy gyors táncdallam váltogatja egymást. A lassú, bánatos rész hangulatát, a cselekményt pantomimikus mozdulatokkal eljátsszák, míg a gyors dallamra táncolnak. A történet szövegét rendszerint a zenét szolgáltató muzsikusok adják elő. A gyors dallam többnyire a vidék egyik jellegzetes régi táncdallama, amelyre valamely régi típusú táncot járnak (→ botoló, → kanásztánc, → legényes, → ugrós), bár az újabb táncfajták is előfordulnak (→ csárdás). – A juhait kereső pásztor története a magyar és a román folklórban főleg hangszeres programzene formájában él. E zenei műfajra, „nótára” Balassi Bálint utalt először négyszáz évvel ezelőtt. Az összegyűjtött nagy mennyiségű román változatban a pásztor, a juhász („păcurar”, „cioban”) keresi az elveszett juhait vagy kecskéit, ritkábban az öregasszony vagy pásztorlány. Az utóbbi változatokat csak a bánsági és Timok vidéki (Jugoszlávia) románok ismerték. A mo.-i történetekben a pásztor mellett az „oláh leány” szereplése gyakori. Ezek a variánsok a Duna mellékéről (Tolna, Fejér megyék és Kiskunság) kerültek elő. Az ismert történeti források is az „oláh leányról” (Balassi nótajelzése), „oláh fátáról” (Andreas Frank erdélyi országgyűlési jegyzőkönyvíró feljegyzése 1659-ből) tesznek említést. E pantomimikus táncot főleg lakodalmakban és a tavaszi juhbemérések (Erdély) alkalmával adták elő. Az erdélyi magyar folklórban hangszeres (programzene) és mimikus-táncos változatai mellett balladás formái is ismeretesek. – Irod. Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958); Faragó József: A juhait kereső pásztor a magyar folklórban (Igaz Szó, 1963); Habenicht, G.: Poveştea ciobanului care şi-a pierdut oile (Revista de Etnografie şi folklor, 1968); Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor tánca (Táncműv. Ért., 1970).
