dramatikus táncok

azok a pantomimikus táncjátékok és jelenetek, melyekben a zene, a tánc és gesztus a megjelenítés és ábrázolás eszközei. Ilyen pantomimikus táncok a pásztortánc-kultúrában gyökerező → disznóölő tánc, → Oláh leány tánca, → Savanyó-játék, a „memento mori”-szerű → Bene Vendel tánca, valamint a nyírségi lakodalmakban a részegséget és kijózanodást megelevenítő jelenet. Néhány → állatutánzó táncunk is ilyen pantomimikus jelenet, így a bekölcei → rókatánc, amelyben az elfogott tyúkkal játszó rókát alakítja a táncos, és sapka jelképezi a tyúkot. Továbbá az állatok párzását utánzó vérteskethelyi rókatánc és a nagyvázsonyi → nyúltánc. A dramatikus táncok közé soroljuk a népi színjátszásban az ábrázolást és a cselekmény bonyolítását szolgáló táncjeleneteket, táncbetéteket is (→ betlehemes pásztortánc, → tréfás verbuválás) s tágabb értelemben az egyes szokásokban bizonyos mértékig dramatikus funkciót betöltő → rituális táncokat. A táncjátékokon, dramatikus funkciójú táncokon kívül egyes tánctípusok is őriznek pantomimikus elemeket, mozzanatokat. A cigányok küzdelmet megelevenítő, párbajszerű → botolójában ilyen a találatot vagy támadó szándékot kifelező mimika (Nyírvasvári), a → cigánytáncban és → medvetáncban pedig az obszcén részletek. S ugyancsak a táncba szőtt pantomim a páros cigánytáncban (Tiszaigar) a mosakodás és borotválkozás, a gyimesi → féloláhosban pedig a mesterségutánzás gesztusai. Pantomimikus elemeket és vonásokat őriznek a páros táncok csalogatós formulái is (→ csalogatás) – Irod. Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958); Varga Gyula: Játékos dramatikus táncok Biharban (Tánctud. Tanulm., 1958); Wolfram, R.: Volksmusik Südosteuropas (München, 1966); Pesovár Ernő: Két táncpantomim (Bene Vendel tánca és Savanyó játék) (Táncműv. Ért., 1968, 1. sz.); Pesovár Ferenc: Az elveszett juhait sirató pásztor története (Újabb adatok egy táncpantomim elterjedéséhez) (Táncműv. Ért., 1969, 2. sz.).