óltanya

paraszti használatban levő pusztai → istálló, amelyben ember és állat együtt, egy helyiségben tanyázik, mivel mellette a tanyaudvaron még nem áll lakóépület. Az óltanya elnevezésben ól szavunk régi istálló jelentése őrződött meg. A 18. sz.-i és a 19. sz. eleji óltanya tulajdonképpen az egykori szálláskerti tüzelős istálló (→ tüzelős ól) határba kikerült utódának tekinthető. Egyosztatú, nádtetős, mennyezet nélküli épület volt. Egyik végét a sárfallal kerített tüzelőhely és a szénatartó foglalta el, másik végében pedig a jászol állt. A négyszögletes tüzelőhelyet két vagy három oldalon sárpadkák vették körül. Ezeken üldögéltek és feküdtek az állatokkal kint tartózkodó emberek. A teleltető férfiak bográcsban főztek, amelyet főzőfára erősítettek. A tűz a földön égett, a füst az ajtón távozott. A 19. sz. közepétől egyre gyakoribbá vált, hogy asszony is telelt a tanyán, akinek kedvéért keskeny szobát is építettek a pusztai „ól” mellé. A szoba ajtaja az istállóból nyílt a szénatartó és a tüzelőhely között, kemencéjét pedig a tüzelőhelyből lehetett fűteni. Amint a pusztai főzés az asszonyok dolga lett, a kemenceszáj elé a városi konyhák mintájára → katlannal ellátott → tüzelőpadka épült. Az egész tüzelőhely fölé, oszlopokra támaszkodó, deszkából és tapasztott nádból készült füstfogó került, amely a tetőn kívül kéményben végződött. Az ilyen átalakult óltanyákat, amelyekben a tüzelőhely már konyha funkciót látott el, de a füstfogóval borított konyhát és a jószágok mennyezet nélküli istálló részét még fallal nem választották el, pitarólnak is nevezték. Az óltanya bővülhetett hátrafelé is ököristállóval és fészerrel. Az ököristállóban azonban már nem tüzeltek. – Óltanyák a 18. sz.-tól épültek a Tiszántúl több vidékén. Maga az óltanya kifejezés is tiszántúli eredetű tájszóból származik. Különösen jellemző volt az óltanya a Nagykunság területén. Itt pitaról formájában jellemző tanyatípus maradt a 20. sz. elejéig. Ezután azonban a pitarólak száma csökkent. Többségük melléképületté vált, vagy lebontásra került. A nagykun gazdák régi óltanyái helyén vagy szomszédságában városi mintára szoba-konyhás-kamrás tanyaházak épültek. (→ még: tanya) – Irod. Györffy István: A nagykun tanya (Népr. Ért., 1910); Miskolczy László–Vargha László: A Nagykunság vidék népének építészete (Bp., 1943).