pitvar

a lakóház előtere, belépő helye, konyhája vagy a konyha bejárati ajtaja felőli része. Néhol pitar a neve. – A pitvar a 16–18. sz.-i forrásokban nagyon gyakran fordul elő mind a szegényparasztság hajlékainak, mind a főúri rétegek palotáinak a leírásában. Az egykori alaprajzi kapcsolás elvei és az egykorú tüzelőberendezések szükségessé tették a pitvarok, előterek beiktatását az egyes helyiségek között. A lakáskultúra alapelvei pedig társadalmunk egészére azonosak voltak a 18–19. sz.-ig. A társadalmi különbségek csak a mennyiségi tényezőkben és a kivitelezés színvonalában, az építőanyag minőségében fejeződtek ki. A pitvar tárgytörténete szorosan összefügg a → konyha fejlődésével. Építészeti kialakítása egyszerű. A konyha udvari ajtaján kívül a szobába, kamrába vezető ajtók tagolják. Nemritkán keskeny ablaka van az udvarra is. Az udvari ajtó felett gyakran szellőzőnyílást építenek be. Az udvar felőli falban nemritkán falba épített szekrényt helyeznek el vagy vakablak szerű fali fülkét, amit bepolcozhatnak. A kéményaljától fal választja el, amelyen általában félkörívesen lezárt nyílás vezet át. A választófalban szokásos volt kis ablakszerű nyílást vágni, hogy a két térfelet egyszerre, egy fényforrással lehessen megvilágítani. A pitvar nem mindig kapott mennyezetet. Némely vidéken, pl. a magyar nyelvterület keleti részén a 20. sz. negyvenes éveiben is bőven akadtak még olyan konyhák és pitvarok, amelyek nem voltak lefedve, légterük a tető felé nyitott volt. Gyakran, amikor födémet készítettek, a pitvarban volt a padlásfeljárat nyílása. A 19. sz. végéig, századunk elején az ilyen megoldás gyakori volt. A múlt század folyamán divatossá váltak az udvarról nyíló, beépített padlásfeljárók. Ezeket is részben a pitvar terén át vezették. A pitvar mennyezete gerendás deszkafödém, vagy gerendás, léces, stukatúros, tapasztott, vakolt födém volt. A 18–19. sz. folyamán az igényes épületeknél nagyon gyakran a szabadkémény boltozatának készítése során a konyha előrészét a pitvart is boltozattal fedték le. A boltozott födémű pitvarok esetében is, de a gerendás, deszkás mennyezetűek esetében is gyakran emeltek a pitvar, konyha bejárati ajtaja elé gádort, hambitot, → ajtó előtti boltozatot. Ezek elsősorban a Kisalföldön voltak fellelhetők nagy számban. A 19. sz. vége előtt nemegyszer a rossz közbiztonsági, de a bizonytalan egészségügyi viszonyok miatt is a pitvarban építették meg a kutakat. – A keleti házvidéken a pitvar szinonim változata az → ereszalj volt (→ keleti háztípus). Az → északi háztípus elterjedésterületén a hagyományos viszonyok között, a belső fűtésű, kemencés lakószobák használata esetében, amikor a pitvarban, mint a ház előterében semmiféle tüzelőszerkezet nem volt, csak raktár- és közlekedési térként használták. A pitvarban általánosan mozgatható bútorzatot tartottak, vizespadot, lábonálló polcot, de előfordult, hogy nyári étkezőhelyül asztalt, székeket helyeztek el benne. A pitvarokon általában ablak nem volt, hogy ha az utóbbi 80–100 évben építettek is, azok rendkívül kisméretűek, főleg keskenyek voltak. – A pitvar szó 1300 óta ismert nyelvünkben, a pokol pitvara összetételében fordul elő, 1466-ból a királyi palota pitvaraként bukkan fel. Nyelvünkbe valamelyik szláv nyelvből, valószínűleg az ó-bolgárból vagy az ó-szerbből került át. Nagyon valószínű, hogy a szláv nyelvbe a görögből került át és a praitórion ’templomi előcsarnok’ szóra visszavezethető. Feltűnő azonban, hogy ’lakóház, parasztház előcsarnoka, előtere’ jelentéssel csak a magyar nyelvvel érintkező szlovákban találkozunk, és az ezzel kapcsolatos keleti cseh-morva nyelvben. Lehetséges, hogy pitvar szavunk a hazai fejlődés során vált a népélet kifejezéskincsének részévé. A szlovák és a cseh nyelvbeli hasonló jelentése magyar hatásra alakult ki.