Prücsök

tréfás mese (→ reális mese), ill. annak hőse. Cselekménye: A szegény varga és annak csizmadia szomszédja lopásra és jövendölésre szövetkeznek. A szomszéd ellopja a legjobb gazda két lovát s egy másik gazda hat ökrét, a varga visszajövendöli jó pénzért. Mindentudó hírébe keveredik. A grófkisasszony (királyné) gyűrűje elvész, felhívják a vargát, hogy derítse ki, ki a tettes. Prücsök Miska három napi haladékot kér. Semmit sem tud kisütni, kínjában elhatározza, hogy megszámolja a fogásokat. A gróf három embere, akik az ételeket behozzák, azt hiszik, hogy a tolvajokat számolja s bevallják, hogy ők voltak a tettesek. Prücsök a gyűrűt egy kenyérgalacsinban lenyeleti a legnagyobb pulykakakassal. Másnap megtalálja s gazdag jutalomban részesül. Hazafelé menet a gróf egyik embere gyanakszik, hogy a varga nem látja az elrejtett dolgokat. Egy prücsköt vesz a markába, s felszólítja, hogy mondja meg, mi van a kezében. A varga fületövét megvakarva megszólal: „No szegény Prücsök, most vagy szorultságban!” Mindentudó hírneve megszilárdul (AaTh 1641). – Kónyi János szövege, ill. annak egy származéka Merényi László feljegyzésében és Benedek Elek feldolgozásában vált forrásává a számontartott 21 magyar változat jelentékeny részének (8 szöveg). 4 változat Arany László „Dongó és Mohácsi” c. meséjének a származéka, 1 pedig a Grimm gyűjtemény „Doktor Mindentudó”-jának a magyar fordítása, ill. utánmesélése. A többi 8 szöveg, s éppen az újabban feljegyzettek arról tanúskodnak, hogy a mese nálunk nemcsak írásbeli úton terjedt. Erre vallanak a rátapadt samanisztikus vonások is, amelyek egyes változatokat valósággal hősmese-paródiává tesznek. A mese legkorábbi ismert változata egy, az i. sz. 1–2. sz.-ából származó indiai szöveg, tartalmazza a Kathâsaritsâgara is (i. sz. 10. sz.). Ez utóbbihoz legközelebb egy Kúnos Ignác által közzétett török szöveg áll. A magyar változatok nagy része nem ehhez a keleti szövegcsoporthoz, hanem a középkori példatárakra támaszkodó nyugatihoz, annak is az olasz–francia ágához kapcsolódik – itt hívják a hőst is Prücsöknek. Az iskoláskönyvek által is terjesztett Grimm-szöveg nem nagy népszerűségre tett szert. A moldvai változatok az orosz–román formához állnak közel, az É-mo.-i kántor- és paphőssel mesélt változatok viselik magukon legnagyobb mértékben a török közvetítésű keleti szövegcsoport vonásait (a tolvaj az egyik szolgáló). (→ még: hősmese, → rejtekbe látó királykisasszony, a, → soktudó fiú, az, → tudós) – Irod. György Lajos: Kónyi János Demokritosa (Bp., 1932); Eberhard, W.–Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden, 1953); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Erdész Sándor–Halmos István–Kovács Ágnes: Ruszkovics István meséi (MNKF, 4., Bp., 1968); Tubach, F. C.: Index exemplorum (Helsinki, 1969; FFC, 204).