szőlőszaporítás

azoknak a munkafolyamatoknak összefoglaló neve, amelyek a szőlő közvetlen, generatív úton (→ vetett szőlő) vagy közvetett, vegetatív módon (→ szőlőtelepítés) való örökítését biztosítják, továbbá a beállt szőlők kiveszett tőkéinek pótlására, az öreg tőkék fiatalítására és rosszul termő szőlők nemesítésére vonatkoznak (→ bujtás, → döntés, → homlítás, → porhajas). A szőlőszaporítás eljárás tükrözi a műveléstechnika fejlődésének különböző fázisait (magvetéstől a gyökeres vesszővel való szaporításig), bár ezekből nem mutathatók ki genetikai vagy etnikus tényezők, utalnak az egyes szőlőszaporítási módok intenzitására. Az eddigi kutatások szerint Mo.-on a döntést és zöld oltást a hazai szőlőkben más európai országoknál nagyobb mértékben alkalmazták. A paraszti szőlőművelés rendszerében, s az évi munkaciklusban is jelentős helyet foglalt el a szőlőszaporítás, s a talajmunkák után (→ szőlőkapa) a legnagyobb munkaerőráfordítást igényelte. – Irod. Kecskés Péter: A szőlő telepítésének hagyományos és újabb eljárásai a Mátraalján (Egri Múz.-ok Évkve, 1968).