{V-115.} Néprajztudomány

FEJEZETEK

A magyarországi néprajz elsősorban a parasztság és a hozzá kötődő foglalkozási rétegek (pl. pásztorok, halászok, kézművesek stb.) műveltségét tárja fel történeti mélységben, lehetőleg napjainkig. Jellemzője a szóbeli és tapasztalati hagyományozódás, amikor az ismeretek családon, nagyobb közösségen belül szállnak nemzedékről nemzedékre, időről időre új elemekkel kiegészülve. Györffy István írta 1939-ben: „Ez a műveltségállomány időtlen idők óta halmozódik. Évezredek és évtizedek emlékei egyformán feltalálhatók benne. Nagy értéke, hogy általános és mennyiségileg is egyenlő. A hagyományos népi művelődés az élet minden vonatkozására kiterjed”. Ez a műveltségállomány sok mindent átvett a közeli és távolabbi népektől, mint ahogy maga is átadott ezeknek. Állandó kapcsolatban állt – elsősorban papjain, tanítóin keresztül – az európai magas műveltséggel és mindezekből egy csak rá jellemző műveltséget alakított ki.