{IV-345.} Földrajztudomány

FEJEZETEK

A földrajz (geográfia) a Földet beborító komplex földrajzi burok mindenkori állapotának, folytonos változásának leírásával, értelmezésével és tudományos igényű értékelésével foglalkozik, kiemelt figyelmet fordítva a földrajzi környezet és a benne élő társadalom közötti kölcsönhatásokra. Maga a földrajzi burok egy olyan, végtelenül összetett rendszer, amely egyfelől három nagy természeti szférából (kőzet-, víz- és levegőburok), másfelől a tőlük elválaszthatatlan bioszférából (az élővilágból) áll. Utóbbinak legmagasabb rendű része az emberi társadalom. E burokrészek sajátosságait külön erre szakosodott természet-, illetve társadalomtudományok kutatják.

A folyamatos változás állapotában levő, egymásba hatoló földrajzi burokrészek kölcsönkapcsolatainak sajátosságai alapvetően kötődnek a Föld felszínéhez, ahol e változásoknak mindig van valamilyen térbeli vetülete, területi következménye. A földrajztudomány fő feladata magának a földrajzi buroknak és a benne lejátszódó térbeli folyamatoknak sokoldalú, tudományos vizsgálata.

Ennek során a geográfia egyrészt összefoglalja, rendszerezi és közvetíti mindazon ismeretanyagot, ami az emberek valósághű világképének kialakulásához szükséges. Másrészt oknyomozó tudományként a természeti és a társadalmi környezet elemeit, jelenségeit, folyamatait és a közöttük érvényesülő kölcsönhatásokat eredetük és következményeik alapján értelmezi és vizsgálja. Végül a földrajzi környezet és a társadalom ezernyi szálú, különböző területi szinteken megvalósuló kapcsolatának tudományos elemzése alapján előrejelzéseket készít, és javaslatokat dolgoz ki a természeti környezet társadalmi célú optimális hasznosítására az ésszerű, értékőrző környezethasználat követelményeinek szem előtt tartásával.

Mivel a földrajztudomány vizsgálati köre a természeti és a társadalmi szférákra egyaránt kiterjed, ezért a geográfia nem sorolható be kizárólag az előbbi vagy az utóbbi nagy tudománycsoporthoz, hanem mindkettő gyökereiből táplálkozik. A földrajzi burok természeti eredetű jelenségeit kizárólag a természettudomány eszközeivel, és részben tapasztalati, részben kísérletekkel alátámasztott módszereivel lehet megismerni, ezért a természetföldrajz a természettudományok körébe tartozik. A társadalomföldrajz (vagy más néven emberföldrajz), amely a földrajzi környezet és a társadalom működése során létrejövő kölcsönkapcsolatokat vizsgálja, kutatási feladatait társadalomtudományi módszerek és eszközök alkalmazásával oldja meg, ezért a társadalomtudományok része.

A két nagy földrajzi tudományterület közötti különbségnek mégsem elválasztó, hanem összekötő szerepe van, hiszen a természet- és a társadalomföldrajz együtt olyan ikertudományt alkot, amelyet a közös cél, a Földnek mint a civilizáció környezetének, életterének a társadalmi fejlődés érdekében való kutatása elválaszthatatlanul összeköt.

A sok forrásból merítő, hatalmas információtömeggel dolgozó geográfia célkitűzéseinek megfelelően egyesíti és saját céljaira használja fel a különböző tudományok azon kutatási eredményeit, amelyek a földrajzi burok valamely alkotórészére vonatkozóan fontos szakismereteket tartalmaznak, s ezért nélkülözhetetlenek a geográfia számára is.

A természetföldrajz elsősorban a légkörtan (meteorológia), a víztan (hidrológia), a földtan (geológia), a geofizika, a geokémia, az ásvány- és kőzettan (mineralógia és litológia), a talajtan (pedológia), a biológia, az őslénytan (paleontológia), a csillagászat és a térképtan terén született kutatási eredményekből merít. A társadalomföldrajz (és annak kiemelkedő fontosságú {IV-346.} alágazata, a gazdaságföldrajz) főként a demográfia, a közgazdaságtan, a statisztika, a történettudományok (azon belül különösen a gazdaságtörténet), a szociológia, a néprajz, az ipar-, az agrár-, a közlekedéstudomány stb., illetve az ezek eredményeit komplex módon felhasználó településtudomány terén született szakismereteket használja fel.