{IV-405.} Geológia

FEJEZETEK

A geológia (földtan) a Földet felépítő élettelen, illetve élő anyag tér- és időbeli képződését, változásait vizsgáló természettudományi ág. A földtan a klasszikus természettudományok (fizika, kémia, biológia) valamennyi kutatási módszerét alkalmazza. A kőzettestek alakja, térbeli elhelyezkedése és az időbeli egymásra következés alapján az aktualizmus elvének figyelembevételével próbálja azok eredeti képződését rekonstruálni. Feladata még a földkérget felépítő ásványok, kőzetek, ősmaradványok és hasznosítható nyersanyagtelepek, mint természeti erőforrások felkutatása, a gyakorlati kiaknázás és hasznosítás feltérképezése.

A földtan az anyagtudományokon kívül szorosan kapcsolódik a bányászathoz és a kohászathoz, amelyek a tudományág egykori bölcsőjét jelentették, valamint a természeti földrajzhoz (geomorfológia). A földtan magában foglalja az anyagi tulajdonságokat vizsgáló és értelmező geokémiát, ásványtant, kőzettant, a kőzettestek, rétegek elhelyezkedését tanulmányozó rétegtant, a teleptant, az élővilág fejlődését rögzítő őslénytant (ősállattan, ősnövénytan), a képződési folyamatokat vizsgáló üledékföldtant, a vulkanológiát, valamint a mozgási jelenségeket vizsgáló szerkezetföldtant. A gyakorlati alkalmazás területén a mérnökföldtan, a környezetföldtan és a hasznosítható ásványi nyersanyagok teleptana tartozik a tudományág körébe. A 20. század folyamán a földtanról levált és önálló tudomány lett a geofizika, a hidrológia és a talajtan.