{142.} A FORDULAT ÉVÉTŐL 1975-IG

FEJEZETEK

Az utolsó harminc év történelmének meghatározó ténye, hogy Magyarországon szocialista társadalmi, gazdasági és kulturális rend épült fel és van továbbfejlődőben. Torzíthatták ugyan ezt a folyamatot objektív és szubjektív okokból fakadó hibák, lehettek időszakok, amikor szektás bürokratizmus, máskor revizionizmus, vagy a hagyományos és az újonnan feltámadó konzervatív nézetek fékezték ezt az előrehaladást, a fő tendencia mégis a szocialista társadalmi fejlődés.

A magyar irodalomban, művészetben az elmúlt harminc év – történelmi buktatók, torzítások ellenére – igazán jelentős művészi értékeket teremtett. Itt is érvényes, hogy nem az időleges visszaesések, hibák, torzítások, nem a szocialista társadalom és az írók konfliktusai a jellemzőek (bár ezeket sem kicsinyelljük vagy hallgathatjuk el), hanem az, hogy megszületett az új magyar szocialista irodalom.

Ezt a folyamatot érzékeltetjük az alábbiakban: a kulturális politika történetének és az irodalom általános mozgásának bemutatásával.

Egy nagy nemzeti csapás után széttört, majd a felszabadulás után sok irányban, iskolában, törekvésben útját újrakezdő irodalmi élet egysége teremtődött meg 1949-ben. Eszmeileg egységesnek tartott, még stílustörekvéseiben is egységes irodalom jelent meg, de ez az egység csak látszólagos, pontosabban: csak az irodalom alkotóinak, iskoláinak egyik felére terjedt ki; voltaképpen tehát félig egységes irodalomról szólhatunk. Ez az első szakasz néhány évre terjedt csak; lényegében 1949 végétől 1952 elejéig; utána pedig – visszaesésekkel és eredményekkel, tragédiákkal és nekilendülésekkel – egy sokszínű, gazdagon rétegzett új szocialista magyar irodalom alakult ki.

Az 1952 óta eltelt évtizedek alatt ez az új irodalom megőrizte, átalakítva felhasználta mindazt, amit múltjából, a magyar szocialista irodalom előzményeiből törekvésekben, eredményekben, művészi eljárásokban értékesnek tartott, s átalakítva megőrizte az 1949–1952 közti időszak egynéhány maradandó vívmányát is: elsősorban azt, hogy az irodalom és közönség egymásra talált és őrizte a szocialista közéleti irodalom eszményét. Ugyanakkor a történelmi események hatására, a kortárs világirodalom és a társművészetek indítására és saját belső igényeiből is, eszközeiben {143.} és témáiban egyaránt lényegesen gazdagodott, többszínűvé, bonyolultabbá vált. E fejlődés jelen állomásaként alapjában közéleti ihletésű, az emberiség és a nemzet ügyeivel törődő magyar irodalom áll előttünk, változatos stíluseszközökkel, ábrázolási törekvésekkel. A szocialista Magyarország irodalmának tágabb keretében kialakult a magyar szocialista realista irodalom is, amely egyúttal a szocialista realista világirodalomnak egyik sajátos jegyekkel bíró, értékes művészi eredményeket hozó része.