64. A SZÓRAKOZTATÓ VERSES HISTÓRIA
FEJEZETEK
Mialatt a históriás ének bibliai, tudósító és krónikás válfajai lassan elsorvadtak, regényes ágának fejlődése a század utolsó harmadában tovább folytatódott. Tematikája azonban ennek is megváltozott: a középkori eredetű lovagi jellegű elbeszélések helyébe reneszánsz novellák, késő-görög szerelmi kalandregények, klasszikus auktorok (Ovidius, Vergilius, Hérodotosz) nyomán megverselt antik történetek léptek. Bár e korszerű tematika természetes megjelenési formája a próza lett volna, s külföldön ezek az antik és reneszánsz történetek mint olvasásra szánt prózai novellák vagy kalandregények jelentkeztek (gyakran antik szövegek is ezt a formát kapták), nálunk továbbra is énekelt verses formába kényszerültek, sőt többnyire megmaradt az oktató szándék is.
{524.} A moralizáló tendenciát lassanként háttérbe szorította ugyan e történetek szórakoztató, szépirodalmi jellege, s az énekmondói gyakorlattal szemben is mindinkább kidomborodott e szövegek olvasmány-volta, a históriás ének hagyományos műfaji kötöttségeit mégis csak néhány darabnak sikerült levetkeznie.
A verses históriák művelése továbbra is ugyanabban a társadalmi környezetben folyt, mint korábban. Noha szerzőik között akadnak tudós műveltségű papok (leginkább unitáriusok: Bogáti Fazekas Miklós, Enyedi György), többségük az alacsonyabb képzettségű deák-értelmiség soraiból került ki, nevükön kívül többnyire semmit sem tudunk róluk. A deák énekmondás hagyományait folytatják abban is, hogy felhívják a hallgatóság figyelmét az általuk előadott történet különleges, rendkívüli voltára, hangsúlyozzák, hogy megtörtént, "lött dolgot" adnak elő. Ezek a sablonos, öröklött fordulatok csaknem szó szerint ismétlődnek meg a különböző históriákban:
Görögországban lött dolgot beszélek, |
Egymás szeretőkről éneket mondok, |
Kérem az hallgatókat, meghallgassák, |
Kihez hasonlót nem sokat hallotok. |
(Czegei Névtelen) |
Gyakor históriákat, tudom, hallotok, |
Szép dolgokat az krónikákból olvastok, |
De ez egyre tudom nem találtatok, |
Szép lőtt dolgot mondok, kérlek, halljátok. |
(Enyedi György) |
Csuda szép példákról már bölcsek írtak, |
De ez egy dologról még nem szóltanak, ... |
Kit ha meghallotok, majdan csudáitok. |
(Szegedi Veres Gáspár) |
Régi lött dolgot jelentek, higgyétek. |
(Lévai Névtelen) |
Egykorú műfaji megjelölésük éppúgy a "história" vagy, a "krónika", mint korábbi társaiké. Gyakran szerepel címükben a "szép" jelző, s bár ez éppoly gyakori a bibliai vagy történeti tárgyú énekeknél is, a modern tudományos gyakorlat "széphistóriá"-nak a szerelmi tárgyú, regényes históriát szokta nevezni.