{483.} 40. TOLDY ISTVÁN (1844–1879)

FEJEZETEK

A kiegyezés korának első írója, aki szemlélet, témavilág és esztétika tekintetében, programszerűen és egyértelműen, polgári célok megvalósítását tűzte maga elé. Az abszolutizmus korának neveltje volt ő is; azon jómódú értelmiségiek képviselője, akik az önkényuralmat s a kiegyezést már nem a középnemesség szemszögéből nézték, és nem is a polgárias-nemesi struktúrába gyorsan beleilleszkedő hivatalnok-kispolgáréból. Ez magyarázza, hogy életművének volt olyan időszaka, melyben illúziókat kellett táplálnia, a 67 után megvalósuló berendezkedés iránt, és ugyanez, hogy később ellentétbe kellett kerülnie a nemesi, a birtokos uralkodó osztályoknak, főképp a középnemességnek, a középbirtokosságnak előbb csak közszellemével, majd pártjával is. Műveltségét, társadalom- és valóságszemléletét Toldy István is a Világos utáni két évtizedben szerezte meg s alakította ki. E műveltség és szemlélet végleges értelmezését és alkalmazását eldöntő társadalmi élmények azonban már őt is a hetvenes évek elején, a válság időszakában érték. Erre a válságra, amely meggyorsította átfordulását az illúziókergetésből az említett kettős fázisú ellenzékiségbe, természetesen, nemzedék-társaihoz (Arany Lászlóhoz, Asbóth Jánoshoz vagy Beöthy Zsolthoz) képest másként felelt. Ami az irodalmat illeti: e metamorfózisából következik, hogy megkísérelte az uralkodó irányzat átalakítását, hogy szembe került a "népnemzeti" iskolával, hogy útmutatást keresve, bizonyos külföldi, polgári minták áthasonítására vállalkozott.

Útkeresése, két okból is, nehéznek és kétes eredményűnek bizonyult. Egyfelől: bár nemzedékének jelesebbjei közé tartozott, tehetsége nem volt határozott karakterű: inkább volt publicisztikai, mintsem irodalmi. Emiatt csak a másodvonalbeli írók sorában foglalhatta el helyét. Másfelől: nem állt mögötte, mintegy eligazodását segítendő, határozott társadalmi s irodalmi célokhoz ragaszkodó, erős jellemű és kialakult ízlésű közönség, pedig tudjuk: a közvélemény ereje, éppen a másodvonalbeliek esetében s az ízlésváltás korszakaiban, rendkívül fontos. Ily módon munkássága inkább csak jellemző, fontos kísérleteket, semmint maradandó valódi alkotásokat tud felmutatni.