MÁSODIK ALTÖRZS: Nyeletlen tüskésbőrűek (Eleutherozoa)

FEJEZETEK

A ma élő tüskésbőrűek túlnyomó többsége ebbe az altörzsbe tartozik. Azonban a tengeri sűnök és a tengeri csillagok mögött ugyanaz a hosszú mult végtelenkedik, mint a ma már csak oly szegényesen képviselt nyeles tüskésbőrűek mögött. Szervezetük tekintetében nagyon elütnek a nyelesektől. Mert aki azt hiszi, hogy a tengeri csillag öt karját minden további nélkül egyenlő értékűnek veheti a tengeri liliomok egyszerű vagy elágazó karjaival, az a viszonyokat nagyon is egyszerűeknek veszi. A tengeri liliomoknak karjai és kihalt rokonaik „ujjai” lényegileg a váznak a test határain túlnőtt nyujtványai, mintegy azzal a célzattal, hogy a táplálékbarázdák rendszerét megnagyobbítsák. Azonkívül a nyeletlen tüskésbőrűek irányítottsága, orientációja is egészen más. A tengeri csillagok szájnyílása az alzat felé fordult, tehát az is annak a „hasoldala”; azon futnak végig, a szájnyílásból kiindulva, az ambulakrális lábakat magukban foglaló barázdák és futnak egészen a karok végéig, ahol a sugárirányú ambulakrális edények a véglemezeken végtapogatóban végződnek. A végbél viszont a test ellentétes oldalán nyílik, az apikális (aborális) oldalon, vagyis a „hátoldalon”, s közelében a madreporalemez foglal helyet. A szabályos tengeri sűnök szervezete olyan, mintha a tengeri csillag karjai behúzódtak volna a gömbded testbe. Az ambulakrális lábak öt kettős sorban a szájnyílástól fölfelé húzódnak és a sűnnek egész hátoldala mintegy összezsugorodott egy kicsiny, csupán csak a végbélnyílást és a madreporalemezt hordozó terecskévé e soroknak a végénél. A tengeri ugorkák testének a főtengelye, vagyis a száj- és a végbélnyílást egymással összekötő tengely, hosszában erősen megnyúlt, és az állat nem szájával lefelé mozog, hanem úgy halad tova, mint valami féreg, vagyis a szájnyílásával előre.

Valamennyi nyeletlen tüskésbőrű szervezetének az alapterve ugyanaz, annak részei különböző módosulásokban feltalálhatók valamennyin, azonban az egyes osztályokat mégsem lehet egymásból leszármaztatni. Azok ezirányú kapcsolata, a tengeri csillagokét és a kígyókarúakét leszámítva, még homályba van burkolva, valamint az is kérdéses, hogy az egész törzs gyökerét melyik állatcsoport közelében kell keresni. De mégis vannak hívei annak a nézetnek, hogy a külsőleg férgekhez hasonlító tengeri ugorkákat valóban a férgekből kell származtatni. Azonban az általánosan elfogadott nézet ma az, hogy a tengeri ugorkákat, bár az alapterv egyes vonásai elmosódtak is rajtuk és ennek következtében egészen különleges helyet foglalnak el a nyeletlen tüskésbőrűek sorában, mégis csak rendes alkotású, ötsugarú tüskésbőrűekből kell levezetni. Mert bizonyos sajátságaikat utólagosan szerezték azáltal, hogy a férgekéhez hasonló életmódhoz alkalmazkodtak.