Patria potestas

a családapa (pater familias) hatalma gyermekei fölött. A családgyermek teljesen alá van vetve az apai hatalomnak mind személyi mind vagyoni tekintetben, de azért nem jog nélküli lény, hanem jogalany, csakhogy apjával szemben magánjogilag önállótlan. Az apa a gyermekével rendelkezik, azt büntetheti, sőt halálra is itélheti (jus vitae et necis), de később ez a fenyítés jogává (jus leviter castigandi) szelidült. A gyermekkitevést már Romulus oda korlátozta, hogy minden fiút s elsőszülött leányt föl kellett nevelni, kivéve, ha csodaszülött vagy nyomorék volt (Dion. 2, 15); az ilyeneket meg szerencsétlen napon (dies ater) született gyermekeket egész Alexander Severusig kitehették (l. Expositio infantum). A házas fiú eladását már Numa megtiltotta (Dion. 2, 27. Plut. Num. 17); a 12 táblás törvény a 3-szori eladást az apai hatalom elvesztésével bünteti (Gaj. 1, 132); Diocletianus egészen eltiltotta, Constantinus pedig csak nagy szegénység esetén újszülött gyermek eladását engedte meg. Cod. Iust. 4, 43, 1. 2. Az eladást később szinlelték az apai hatalom alól való fölszabadításnál. L. Emancipatio A gyermekgyilkosságot a keresztény császárok kezdték parricidiumnak tekinteni. Kitagadás (abdicatio, l. o.), azaz, az apai háztól való elűzés, mely exheredatióval (l. Örökösödési jog, II) járt, a császárkorban lépett föl. Az apai hatalom alatt lévő fiú magánjogi teintetben kötve volt akkor is, ha nagykorú lett, vagy ha valamely magistratust viselt; a mit szerzett, vele együtt az is az apjáé volt, ha csak az apja külön vagyonszerzésre föl nem hatalmazta, l. Peculium. A lex Claudia (Kr. u. 46) továbbá a Sc. Macedonianum a pénzkölcsön behajtása ellen védte a családgyermeket, hogy ne reméljék a hitelezők azt, hogy a családgyermeket pénztartozásaikat szülőik halála után visszafizetik. Tac. ann. 11, 13. A patria potestas megszünt; a) a családapa halála vagy arrogatiója esetén; b) a fiú emancipatiójával (l. o. és Adoptio), c) ha az apa vagy a fiú capitis deminutio (l. o.) alá esett, d) ha a fiú flamen Dialis lett, c) ha a leány Vestalis virgo lett. Vécsey, Római jog, 453. l.