{II-2-45.} II. A VIDÉKI POLITIKAI SAJTÓ HELYE A KIEGYEZÉST KÖVETŐ ÉVEKBEN

FEJEZETEK

A kiegyezés és az alkotmányos viszonyok helyreállítása után vidéken is növekedett a politikai lapok száma. 1868–69 közel másfél száz magyar nyelvű hírlapjának egynegyede, köztük két napilap (az aradi Alföld és az Aradi Lapok), huszonöt hetilap és négy hirdetési lap működött a fővároson kívül.

Csak néhány társadalmi-gazdasági, illetve politikai tekintetben kiemelkedő szereppel rendelkező városban, elsősorban Aradon, Temesvárott, Debrecenben, Nagyváradon, Kolozsvárt, továbbá Pozsonyban, Székesfehérvárt, Győrött és Pécsett indultak és maradtak fenn sikeres hírlapi vállalkozások. A hetvenes években a megyeszékhelyeknek mintegy harmada rendelkezett már helyi közlönnyel, viszont számuk és jelentőségük folyvást ingadozott. Ekkoriban a magyar nyelvű politikai lapok elsősorban az ország keleti felében láttak napvilágot, az említett városokban, továbbá Máramarosszigeten, Ungvárban, valamint Egerben és Kaposvárt. A vegyes tartalmú helyi közlönyök, kevésbé mutatva szabályszerűséget, az ország majdnem minden részében megjelentek, így például Marosvásárhelyen, Szatmáron, Nyíregyházán, Kecskeméten, Jászberényben, Szegeden, Nagykanizsán. A vidéki német nyelvű sajtó legerősebb bázisa pedig a Szászföld mellett Arad, Temesvár, Pozsony és Sopron lett. A három budapestin kívül vidéken négy hirdetési lap látott napvilágot (hetente egy alkalommal): Kassán, Lőcsén, Debrecenben.

1875-ig a vidéki politikai lapok száma valamelyest gyarapodott ugyan, elindult pályáján néhány figyelemre méltó napilap: a Kelet, a Debreczen és a Temesi Lapok, mindez azonban nem járt minőségi változással. Az eltelt évek alatt megszilárdult viszont a vidéki hírlapirodalomnak az a két fontos régiója, amely a kelet-magyarországi és dél-magyarországi nagyvárosok vonzáskörzetéhez kapcsolódott. E két régió fontosságát növelte a kormánynak és az ellenzéki pártoknak azon törekvése, hogy a helyi politikai tényezőket maguk mellé állítsák. A politikai sajtó itt a pártok kialakulatlan intézményrendszerét pótolta. Az ellenzék a politikai nyilvánosság vidéki fórumainak politikai és üzleti szempontból egyaránt nagyobb jelentőséget tulajdonított, hiszen az olvasóközönség többsége hagyományosan „ellenzéki” beállítottságú volt. Érthető tehát, hogy helyi sajtója is gyorsabban kifejlődött.

Az ország nyugati felében a politikai élet – a nagybirtok, valamint a katolikus egyház értelmiséget is függésben tartó hegemóniája következtében {II-2-46.} – kevésbé differenciálódott, a baloldali-ellenzéki pártok jelenléte nem vált meghatározó jelentőségűvé, a kormányzó Deák-párt pedig közvetlenül a fővárosból irányította a megyéket. Ezért a magyar nyelvű sajtó e tájon színtelenebb, bizonytalanabb lett, tartalma és nyomdai-technikai formátuma nem emelkedett olyan színvonalra, mint a tiszántúli társaké. Ilyen körülmények között nyert különös jelentőséget Pozsony és Sopron jól szerkesztett, elsősorban bécsi hírforrásokra támaszkodó német nyelvű sajtója.

A vidéki politikai lapok a fővárosi sajtó technikai színvonalát (formátumát, tördelését, rovatbeosztását) tekintették mérvadónak. Persze az együtt-haladás nehezen valósult meg – csupán néhány tartalmával is kiugró orgánumnak sikerült, mint a Nagyvárad, a Debreczen, az Alföld, a Magyar Polgár –, hiszen a vidéki nyomdák felszerelése, a kiadók és a szerkesztők szakismerete elmaradt a fővárosi mögött. Példányszámuk az ezret többnyire nem haladta meg: a politikai pártok által támogatott Debreczent és a Magyar Polgárt 800–1000, a kormány és a vármegyei közigazgatás részéről szubvencionált Temesi Lapokat 500–600 példányban sokszorosították. A vidéki politikai hírlapok mint vállalkozások nem jártak nagy haszonnal – többnyire ügyvéd és hivatalnok szerkesztőiket is az utazási kedvezmény és az ingyen reklám, esetleg a politikai karrier reménye vonzotta –, ezért helyzetüket, irányvonalukat a kiadásukban részt vevő pártok, a közigazgatás, a helyi szervezetek a fővárosban tapasztaltaknál egyértelműbben meghatározták.