{II-2-272.} II. A KORMÁNYPÁRTI SAJTÓ

FEJEZETEK

1875 elején végbement a pártfúzió, s a bomló Deák-párt és az ellenzékiségét feladó Tisza Kálmán vezette balközép egyesülése a politikai viszonyokat átrendezte a parlamentben éppúgy, mint a parlamenten kívül, így a politikai sajtóban is. Rövidesen megszűnt a „vacsorálópárt” és vele a Deák-párt Lónyay Menyhért vezette frakciójának lapja, a Reform. Az egyesült, magát szabadelvűnek nevező pártba be nem lépő konzervatívok Kelet Népe címmel indítottak lapot. A függetlenségiek központi orgánuma az 1874-ben elindított Egyetértés lett.

A kormánytöbbséget alkotó szabadelvű párt nem gondolt lapalapításra: ott volt a fuzionáló két párt nagy elterjedtségű és tekintélyű központi lapja, a Pesti Napló és A Hon. Két kormánypárti lap kiadása, fenntartása azonban a laptulajdonos Athenaeum társaságnak nem volt ínyére. Részvényesei úgy döntöttek, hogy a fúzió pillanatában népszerűbb, ellenzéki múltú, Jókai szerkesztette A Hon legyen a kormánypárt lapja, az álmosabb, unalmasabb Pesti Napló pedig – felfrissítve a beleolvadó Reform fiatal szerkesztőségével – tartózkodó, pártonkívüli állást foglaljon el. Elkísérte a fúzióba pártját Csernátony korábban oly félelmetesen ellenzéki, mozgékony lapja, az Ellenőr is.

Tisza Kálmán kormányzásának másfél évtizedes időszakában – eltekintve az 1877–1879-ben megjelent Magyar Hírlaptól – nem is történt újabb kormánypárti lapalapítás, sőt még e két kormánypárti lap is soknak bizonyult: 1882-ben Nemzet címmel egyesítették őket. A Szabadelvű Párt nem törekedett a politikai lapok körének szélesítésére, s erre a magyarázatot elsősorban abban kereshetjük, hogy a kormánypárt megingathatatlannak látszó többsége szinte feleslegessé tette a politikai napi propagandát. Még az egyetlen kormánypárti napilap is ráfizetéses volt, példányszáma – az újságolvasók táborának rohamos gyarapodása mellett – folytonosan csökkent. Mind A Hon, mind az Ellenőr kényszeredetten, nehézkesen tanult bele a kormánytámogatás mesterségébe.