alakváltozás

mitológiai mesemotívum (Thompson: Motif Index, Do-D699). A mese hőse hálás állatoktól (→ állatsegítő) nyert toll, pikkely és szőrszál segítségével szükség esetén madárrá, hallá és szarvassá tud változni (AaTh 665), vagy átbucskázik a fején és állattá: lóvá, macskává, kacsává változik (AaTh 313, 318, 325), sőt szerelmesét is át tudja változtatni: kölestábla–öreg csősz (arató), kápolna–öreg pap, tó–kacsa alakba (AaTh 313). Más mesékben az elpusztított hős vagy hősnő változik állattá és tárggyá: a világszép nádszálkisasszony, akit vetélytársnője vízbe taszított, hallá változik, ennek elpusztítása után egy pikkelyéből aranyalmafa, a kivágott fából készült nyoszolya egyetlen forgácsából pedig ismét szép leány lesz (AaTh 408). Hasonló változási sort (D610) találunk az → aranyhajú ikrek meséjében (AaTh 707), akiket szintén anyjuk vetélytársnőjének anyja iparkodik elpusztítani. Valóságos változási párbajt (D615) tartalmaz a → varázsló és tanítványa, a c. mese (AaTh 325): egér–macska, galamb–kánya, gyűrű–szép legény, köles–kakas; végül a varázslóinas rókává változik, s a kakast, korábbi mesterét elpusztítja. A hallá, madárrá és szárazföldi állattá való átváltozás és az ilyen alakban való utazás, küzdelem arra vall, hogy a küzdő felek felsőbbrendű lények, akik a mesei világfelfogás három régiójában: a levegőben, vízben és a földön egyaránt otthon vannak, és testük legkisebb részecskéjéből is képesek újjászületni. → állatvőlegény, → Rózsa és Ibolya → változni tudó fiú, a) – Irod. Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1967); Erdész Sándor: Állattá változások a nyírségi népi hiedelmekben (A nyíregyházi Jósa András Múz. Évkve, 1958); Diószegi Vilmos: Samanizmus (Bp., 1962).