betegségdémonok

a járványos betegségek: pestis (→ csuma, → mirigy), feketehimlő, → kolera, spanyolnátha megszemélyesített alakjai. Emléke történeti mondáknak is tekinthető → hiedelemmondákban él, amelyek közös motívuma, hogy a faluban megjelenő idegent, esetleg különös megjelenésű személyt tartják magának a betegségnek. A mondák típusai: a) Pestis idején egy fekete asszony jött a faluba, aki magát mint a járványt mutatta be. Megígérte, hogy életben hagyja a falut, ha olyat kérdeznek tőle, amit nem tud. Sikertelen próbálkozások után egy cselédfiú adta fel a következő rejtvényt: „Mondd meg nekem, mi az: G-n állok, G-n ülök, G van fölöttem, G van alattam és G csúszik lefelé a gégémen?” Ti. a kapcájába görénybőrt varrt, harisnyája és kalapja fenekét is azzal bélelte ki és beszéd közben görénybőr darabkát nyelt le. A fekete asszony nem tudta kitalálni, elment (Kalotaszeg; → rabszabadító). – b) A faluban esténként egy „csóré” gyermek szalad végig, amelyik utcában megjelenik, ott reggelre élő nem marad. Öt egynevű asszony a tóból visz kendert, feldolgozza, megfonja, megszövi ingnek, kiakasztják a karóra. A „csóré” gyermek elviszi az inget, többé nem jön, megszűnik a „döghalál”, a kolera (Középlok, Bükkhavaspataka). – c) Kolerajárvány idején egy fuvarozó embert megállít egy törpe, kéri, vigye a faluba, cserébe az ő családját megkíméli a baj. Reggel távozik, kopó lesz belőle, s amint megy, benéz az udvarokra. Ahová benéz, az egész család meghal. Visszatér a fuvaroshoz, hogy vigye más helyre. Amint elmegy, megszűnik a vész (Istensegíts, Bukovina). – d) Kolera idején egy kislány megy vízért a réten. Találkozik a „hollerá”-val, aki nagy, borzas, meredt szemű, csúf, rossz lovon ül. A kislány kérdésére, hogy hová megy, azt válaszolja: „Én menyek a gereblyével, mikor jövök, jövök a seprivel.” Anyjának otthon elmondja. Megjósolják a vészt, ami be is következik (Lészped, Moldva). Betegségdémonokkal kapcsolatos mondákat csak a magyar nyelvterület legkeletibb részéről, Moldvából, Bukovinából és Erdélyből ismerünk. Valószínűleg ezeken a területeken a betegségdémonok képzetének kialakulása a Balkán-szerte ismert betegségdémon, a csuma hatásának tulajdonítható. Ugyancsak az ország K-i feléből ismeretesek olyan tréfás → falucsúfoló mesék, rátótiádák, amelyek éppen a gonosz szellemnek tekintett járványos betegség elűzésén fáradozókat teszik nevetségessé. (MNK 1318 E* A hólyagos apró, ti. himlőnek vélt szőlő. Vö.: AaTh 1319 A*) Ennek egyik szatmári változatában a falu bírói csapóval állnak ki a falu végére, hogy a spanyoljárványt ne eresszék be a faluba. – Irod. Wlisloczkiné Dörfler Anna: A kalotaszegi néphit köréből (Ethn., 1892); Hegedüs Lajos: Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. Népnyelvi szövegek moldvai telepesektől (Bp., 1952); Kovács Ágnes: A rátótiádák típusmutatója (Bp., 1966).