fokozás, fokozat, gradatio (lat.), klimax

a költői mondanivaló nyomatékolását szolgáló eljárás; olyan kifejezések egymás utáni felsorakoztatása, melyek értelmileg-érzelmileg egyre hangsúlyosabbak (Mért nem fordulék meg, Mikor lovam horkolt, Mikor ágaskodék, Mikor bokrosodék? ... Bíró Máté balladájá). A fokozás egyszerű formái a népköltészetben gyakoribbak, mint az irodalomban. Két fő formája van, a mennyiségi (Ha hibázik kettő-három, Lesz helyette tizenhárom; Meghúzatod-e már a hármas harangot? Meghúzatom, anyám, mind a tizenhatot! ...) és a minőségi fokozás (Csináltatsz-e neki diófakoporsót? Csináltatok, anyám, márványkőkoporsót!...). Szervezettebb formában haladványos vagy ellentétes → gondolatritmust is képezhet, sőt kiterjedhet az alkotás egészere is. Összefügg az ismétlés, → hármasság, → hasonlat és a → túlzás jelenségével. Minden főbb népköltészeti műfajban előfordul, az epikában a leggyakoribb. Formái változatosak, így → mondókában (Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, Még annál is hosszabb, mint a tenger hossza!...), Szólásban (Kis tűn kezdi, ökrön végzi), → dalban (Mély a Tiszának a széle, De még mélyebb a közepe; Szép a virágos fa május hónapjába, Ezerszer szebb a lány eljegyzett korába...), → balladában (Mit ér nekem hét vármegye, Tizenhárom gyűjjön ide; Egy elémentébe gyalogösvényt vága, És visszajöttébe szekérutat nyita; Még a dobokat es mind táncra veretik, S még a lovakat es mind táncra léptetik...) és végül a → népmesében (réz-, ezüst- és aranyvár, 7–9–12 fejű sárkány, párbajban bokáig, térdig és derékig földbe vágás stb.). Ritka az ellentétes fokozás (antiklimax), kötött formában valamivel elterjedtebb (Harminchat tojásból csak egy kakas lett...), esetleg gondolatrimus formáját ölti fel (Verje meg az Isten szeretőmnek házát, Ne is éppen házát: a benne lakóját, Azt sem mindegyiket, csupán az egyiket!...), mint prózában (Nagy tömegben ott volt mindenféle nép: hercegek, grófok, bárók, válogatott szegény legények; mindenki ugratott a zsebkendőért. Biró János meséje). A népmesékben, balladákban és a → históriákban az egymást követő epizódok, jelenetek esetében szerkezeti fokozásról beszélhetünk. – Irod. Szathmári István: A magyar stilisztika útja (Bp., 1961).