gúnya

az állandó szállással nem rendelkező pásztor, leginkább juhász legfontosabb felszerelési tárgyaiból álló csomagja, amelyet változó szállásaira mindig magával visz. A szó első, 1604-es előfordulásának jelentése: ’batyú, cókmók, Bündel’. A gyalogos, ún. gunyás pásztor, → juhászkampójára vagy botjára akasztja és a vállán cipeli. Ha van szamara, a → tergenyére rakja fel. A gúnyához tartozó legfontosabb tárgyak: eleséges → átalvető vagy → tömlő, → csobolyó, → szolgafa, → bogrács, valamint az időszaktól függően → szűr vagy → suba. A kifejezés és funkciója az alföldi pusztaságon megegyezik, a Kiskunságban gúnyának mondják a juhász ideiglenes állomáshelyét is, ahová csomagjait lerakja. A gúnya szó valamelyik szláv nyelvből került a magyarba. A bolgár gunya és a szerb-horvát gűnj jelentése szűrféle felsőruha, daróc pokrócból készült kabát’. – Irod. Ecsedi István: A Hortobágy puszta és élete (Debrecen, 1914); Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén (A Debreceni Déri Múz. Évkve, 1960–61, Debrecen, 1962); Borzsák Endre: A meddőnyáj (Ethn., 1964).

Tergenyés szamár (Debrecen)