munkavezető, felügyelő, pallér

a munkaadó alkalmazottja, aki a munkáscsoportok közvetlen irányítását és ellenőrzését végzi. Differenciáltabb termelésben a szakszerű vezetésről a munkaadók gondoskodtak; időbérben dolgozó csoportoknak (→ cselédek, → summások stb.) általában nem volt érdekük a termelés, így szinte minden lépésüket ellenőrizték és irányították, míg a szakmánybérben dolgozó munkások (→ aratómunkás, → kubikosok stb.) felügyeletét általában elegendő volt közvetve irányítani. Hagyományos típust képvisel e szempontból az uradalom, ahol a vezetés és ellenőrzés szerteágazó munkáját a tisztikar (főintéző, intéző, segédtiszt, ispán, botosispán stb.) osztotta meg egymás között, sőt a cselédségből (majorgazda, öregbéres stb.), valamint az időszakosan szerződtetett mezőgazdasági munkások vezetői (→ summásgazda stb.) közül is többeket bevont a munkába. A tőkés vállalkozói rendszeren belül többnyire az → alvállalkozó látta el a közvetlen felügyeletet, korábban esetleg → emberkereskedőként a toborzást is ő végezte (innen a → hajcsár, emberhajcsár elnevezés), ez esetben jobban ismerte már munkásait, akiket előlegekkel és egyéb juttatásokkal is igyekezett személyéhez kötni. Időbérben dolgozó → bandák munkáját jobbára csak szakmailag (műszakilag) kellett ellenőrizni, a bandagazda gyakorolt közvetlen felügyeletet. (Több együtt dolgozó bandánál pedig a kisegítő személyek, pl. → csendbiztos, → számadó, → szolgabíró stb.). Kisebb vállalkozók (pl. a → kordésgazdák) munkásaik felett maguk gyakoroltak felügyeletet. Némely munkavezető szakképzett ember volt, pl. az építkezéseket ellenőrző pallérok egy része is, máskor maguk az → előmunkások szerepeltek munkavezetőként, így pl. a → pályamunkásoknál. (→ még: aratógazda)