{245.} 10. ÚT A MAGÁNYTÓL A KÖZÖSSÉGIG: BALÁZS BÉLA

FEJEZETEK

Balázs Béla írói és emberi útja a század művészetének egyik lehetséges útja; a polgári művészettől a szocialista művészetig, a magánytól a közösségig vezet; s habár nem mindig hozott egyenértékű, magasrendű művészi termést, jellegzetes és példamutató. Őmaga írja róla A 30 év Vörös őrségen című kötet előszavában: "Biztatva példázza, hogyan élhet tovább régi költő is elevenen egy fenekestől újuló világban, ha a változó valóság számára felássa lelkét, mint a tavaszi eső alá és mélyen szúrja a talajfordító ásót a termő gyökeret sem féltve." S másutt így vall: "Belső, nehéz út ez. Fájdalmas és veszedelmes is. Embertváltó, embertfordító út ez, de világosságba vezet ... De különböztessünk: ez az út nem művészi, hanem emberi fejlődés útja. A sötétben rettegve tévelygő költő siráma poézisnak lehet hatalmasabb, a szívhez szólóbb, esztétikailag lehet tökéletesebb, mint világos, partraszállt költő dala. Nem azt mondom, hogy újabb verseim mindig jobbak a régieknél. Csak azt mondom, hogy valamennyi egyúttal egy hangja volt annak a melódiának, melybe a könyv fogja őket össze. Nemcsak saját külön dallamukat zengik itt, hanem együtt, egész életemet." (Felderítő jelentése. Az én utam c. kötete előtt, 1945.)