| Irodalom | TARTALOM | Valóságigény és formateremtés |
FEJEZETEK
Már pályája kezdetén tehetséges, érdekes költő volt, s eszközeinek tisztulásával, élményanyagának gazdagodásával kötetről kötetre nőtt művészi hitele, jelentősége. De naggyá akkor vált, a magyar költészet kivételes személyiségei közé akkor emelkedett, amikor a kor iszonyú szorítása, amely annyi tehetséget összetört, belőle erőinek hallatlan koncentrálását váltotta ki, amikor eszményei: az európai műveltség, a humanista elkötelezettség, a szociális lelkiismeretesség, az írói felelősségérzés sokak által elkoptatott és gyakran üresnek bizonyuló fogalmai a halál árnyékában igazi életre keltek benne, s mélységesen átérzett, kristálytiszta és szárnyalóan nemes tartalommal teltek meg, amikor megszülettek utolsó korszakának versei, a kultúra, az emberség, a közösségi érzés és a személyes helytállás művészi dokumentumai.
1909. május 5-én Budapesten született. 1927-ben érettségizett az Izabella utcai kereskedelmi iskolában. 1926–27-ben jelentek meg első költői próbálkozásai különböző ifjúsági lapokban. 1928–29-ben magántisztviselő volt. 1929-ben gimnáziumi érettségit tett. 1930-ban iratkozott be a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarára, magyar-francia szakra; 1934-ben bölcsészdoktorrá avatták. 1935–36-ban bekapcsolódik a budapesti irodalmi életbe, megismerkedik József Attilával, 1936-ban Baumgarten-jutalomban részesül. 1940-ben munkaszolgálatos Erdélyben. 1941. november 1-én részt vesz a Kossuth-mauzóleum és Táncsics sírjának nyilvános megkoszorúzásában. 1942. július 1-én behívják munkaszolgálatra, majd 1944. november 6-a és 10-e közt a fasiszták a Győr melletti Abda községnél tarkón lövik. Holttestét a felszabadulás után két évvel találták meg az abdai tömegsírban.
1930-ban lép önálló kötettel, a Pogány köszöntővel, a nyilvánosság elé. Huszonegy éves ekkor. Megelőzően csak néhány ifjúsági lapban jelentek meg költői próbálkozásai. Első kötetének 24 verse szinte árasztja az avantgardizmus, különösen az expresszionizmus hatását. Alapállása felkiáltójeles, harsány elragadtatás az élettől; világa egy elvont természet-darab; pogány érzékiségtől duzzadó táj. Témája az e táj keretébe illő idilli szerelem: expresszionista képalkotása zsúfolt; formája a szabadvers. Könnyen kiolvasható alkotásaiból Füst Milán archaizmusának, Kassák ünnepélyes idilljének, az induló Szabó Lőrinc panteizmusának és a francia szürrealistáknak a hatása. Ám a hatások és szándékolt törekvések mögött félénken, de letagadhatatlanul egy másik hang is fel-felcsendül. Az életörömnek szomorkás felhangjai vannak (Erdei ének), az őserőtől duzzadó tájat ringató ritmus bánatos (Naptestű szüzek, pásztorok és nyájak); a pogány napfényt könnyes keresztény jelképek árnyékolják, a merész, keresett képeket majdnem prózaian egyszerűek váltják fel (Téli vers, Csöndes sorok). A szabadversen erősen érződik a formakényszer: az első versekben bujtatott metrum, a kötet vége felé bujtatott ütem lüktet. És a természetbe, szerelembe menekülni vágyó magány nem tud szabadulni a részvéttől, melyet a társadalmi állapotok látványa vált ki belőle, és nem tud szabadulni a nosztalgiától, mely sorstársakat igényel, milliókhoz tartozó akarna lenni (Ádvent, Kései ember, Sirálysikoly, Szegénység és gyűlölet verse, Májusi igazság). Nem pusztán egy fiatal költő természetes kiforratlan-{527.}ságát jelzik tartalomnak és formának ezek az ellentmondásai, hanem inkább alkat, élmény és szándék szokatlan divergenciáját. A csekélyszámú korabeli kritika rátapint első alkotói korszakának erre a kettősségére. Különösen találó a Radnóti kísérleteivel szemben egyébként hosszú ideig értetlen Babitsnak az a megjegyzése, hogy a "költő modern szabadvers-uniformisa mögött talán halkabb líra gyenge szíve dobog". De a Radnótira rokonszenvvel és elismeréssel felfigyelő bírálatok is érzékeltetik lírájának diszharmóniáját.
A költő erősen intellektuális, érzékeny, melankólikus kedély. Hajlamos a szorongásra. Egy önvallomás jellegű nyilatkozatában elmondja, hogy felejthetetlen könyvemléke az a tíz éves korban olvasott vidám háborús antológia, mely benne ellenkező hangulatot váltott ki: rémületet, éppúgy, mint egy katona kivégzésének látványa, ugyancsak gyermekkorában. Vagy mint "az udvari szoba rémületes csöndje", mikor apja megkapta katonai behívóját. Ha emlékezik, félelmet, rettegést asszociál a gyermekkorból verseiben is, az Ikrek hava című prózai elbeszélésében is. És az igaztalan önvádat amiatt, hogy édesanyja és ikeröccse meghaltak az ő születésekor. Érdekes, hogy ilyen és hasonló, tragikus színezetű, régi emlékeken kívül csupán egyet emleget még: azt a maradandó hatást, amelyet Bacchylidész Békedala tett rá, mint kisfiúra. Nyilván azért is, mert első élményei a háború, a forradalmak, az ellenforradalom voltak. Alkat és körülmények mély kölcsönhatását eredményezhette, hogy apját is korán, tizenkét éves korában vesztette el. Nevelőanyját, féltestvérét, otthonát is el kellett hagynia. Egy gazdag nagybátyját jelölik ki gyámjául, aki üzletembert akar faragni belőle, kereskedelmibe járatja, Reichenbergbe (Liberec) küldi textil-technikai főiskolára. De a kamaszkorától verselő Radnóti nem hagyja eltéríteni magát hivatásérzésétől: 1929-ben, már mint magántisztviselő gimnáziumi különbözeti érettségit tesz, és 1930-ban beiratkozik a szegedi tudományegyetem bölcsészkarának magyar-francia szakára. A jelek szerint az árvaság, az idegenség, a kiszolgáltatottság tudatával éri el a felnőtt kort – és nem pogány életörömmel. Aminthogy első kötetébe fel nem vett, körülbelül egykorú verseiben nyoma sincs a kötetében domináló hangnak. Radnóti ugyanis, szándékosan, szívós tudatossággal alakítja ki költői hangját, részben alkata, spontán reflexiói ellenére. Írja is egy levelében, 1928-ban, hogy akarattal idézett elő Sturm und Drangot magában, mert le akarja rázni Ady, Baudelaire, Verlaine hatását. Még a levélnél is többet mond első periódusának erőfeszítéseiről doktori disszertációja (Kaffka Margit művészi fejlődése, Szeged, 1934.), mert itt fejti ki elméletileg is annak szükségességét, hogy a költőnek önálló világot kell teremtenie, és ezt a világot az irodalom anyagán, a nyelven keresztül kell felépítenie, szakadatlan küzdelemben az anyaggal. Kaffka Margit nagy érdemének tartja – és itt kétségtelenül önmagáról is beszél –, hogy ha gyakran elvontan, spekulatív úton, mesterkélten is, de olyan stílust hozott létre tudatos nyelvteremtéssel, mely teljesen illett új mondanivalójához, a magány fájdalmához és a lélek lázadásához. Nos, Radnóti is ezt cselekszi nemcsak első, hanem további két kötetében is; az 1931-ben megjelent Újmódi pásztorok éneke (1931) és a Lábadozó szél (Szeged, 1933) című köteteiben. Ezért az 1930–33-as időszak a költő fejlődésében egyetlen periódust alkot, annak ellenére, hogy e szakaszon belül sokat változott, fejlődött, élményvilága, tematikája, kifejezőkészsége egyre gazdagodott.
{528.} Az Újmódi pásztorok éneke még nem hoz minőségi különbséget az előző kötethez képest: mint Bálint György megfogalmazza, még mindig "a népies-archaizáló expresszionizmus" az uralkodó vonás lírájában. Költői világának irodalmias tájaiba még alig-alig lopózik be a Szeged környéki vidék látványa, a szerelem is változatlanul pszeudo-klasszikus múzsa teremtménye (Táj, szeretőkkel), életöröme még mindig misztikus (Vihar után), de a szociális érdeklődés és lázongás motívuma erősödik, ha naturalista nyerseség, anarchikus bizonytalanság és romantikus elnagyoltság itt-ott még fékezi is. Elégiák és keseredők című ciklusában már fenyegető hang csendül fel, számos groteszkje pedig, bármennyire meghökkentés és újszerűséghajhászás szülöttei is, sajátos módon mégis a valóság mélyebb és sokoldalú megismerése felé terelik látását. A stílus még mindig nyers, akad néhány zavaros kép, öncélú szóhalmozás, de markánsabb, biztosabb, erőteljesebb a tónusa és egyre inkább a kötött forma felé fejlődik a versritmus.
Harmadik kötete, a Lábadozó szél hozza meg a nyelvi küzdelemnek, az élmény és kifejezés, az adottság és a szándék harcának első jelentős eredményeit. Ez az eredmény azonban nem pusztán a belső fejlődésnek, hanem az élmények és tapasztalatok tanító, termékenyítő hatásának a következménye is. Radnóti teljességgel lírai alkat, számára minden probléma "az énen keresztül válik égetővé és az énen keresztül fejeződik ki" (Kaffka Margit). Ez a felfokozott lírai én rendkívüli érzékenységgel reagál a társadalmi mozgásra, a kor erőinek hullámzására, elsősorban mindig erre reflektálva válik költészetének alapmotívumává az idill és a lázadás. Már Reichenbergben megismeri a csehszlovákiai demokráciának a magyar viszonyoknál jóval szabadabb légkörét, a munkásmozgalmat és a munkáséletet. Szegeden ő is aktív tagja a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, amely – különösen 1931-től kezdve – egyre radikálisabb falukutató tevékenységével Radnóti világnézeti tudatosodását, élményvilágának gyarapodását is elősegíti, és egyúttal "növelő közösséget" jelent. Két fontos mozzanat még inkább előrelendíti Radnóti művészi-emberi fejlődését. Az egyik az a szomorú és jellemző esemény, hogy Újmódi pásztorok éneke című kötetét az ügyészség vallásgyalázás és szeméremsértés vádjával elkobozza, és a költőt nyolcnapi felfüggesztett fogházbüntetésre ítéli. A másik mozzanat, amelynek hatása újabb költeményeiben tükröződik, az 1931-ben Párizsban töltött nyár és az ott rendezett gyarmatügyi kiállítás megtekintése. A kommunista mozgalom, amellyel Szegeden is, Párizsban is találkozik, és az a gazdasági világválságra megindult forradalmi fellendülés, amely átmenetileg Magyarországon is, Európa más országaiban is közeli változás reményét keltette a társadalmi viszonyokkal elégedetlen tömegekben, Radnótit optimizmussal, harci kedvvel töltötte el, mert a lázadásnak forradalmi értelmet, az idillnek megvalósítható tartalmat adott, és a szabad emberi kiteljesedés elérhető távlatát nyitotta meg előtte.
Az előnyös változást a baloldali kritika viszonylag széles köre azonnal felismeri, és lelkesen dicséri Radnóti egyre reálisabb szemléletét, szenvedélyes és bonyolult hangulathullámzásokat kifejező nyelvét, nemes pátoszának és festői látásának kibontakozását, képeinek, jelzőinek, hasonlatainak eredetiségét, témáinak emberi jelentőségét és szociális tendenciáját. Úgy látják a legjobb szemű kritikusok, hogy Radnóti ama kevés költő közé emelkedett, akiknél költőiség és korszerűség találkozik. Ének a négerről, aki a városba ment című {529.} nagyobb lélegzetű, 1934-ben önálló füzetben is megjelent versét feltűnő elismerés fogadta. A proletár internacionalizmus szellemében írt költemény érzelmi hitele, érdekes kompozíciója, balladai tömörsége szuggesztíven hatott abban a körben, ahol a téma és a szemlélet nem volt idegen.
A Lábadozó szél című kötet összesen huszonhárom, leginkább rövid lélegzetű verset tartalmaz. Legjelentősebb alkotása: a Férfinapló már költészetének csúcsait sejteti.
A kötet címben is jelzett szimbolikája elsősorban ezen a verscikluson vonul végig. A feltámadó szél a közeledő forradalom. A táj, a természet megtelik izgatott, sokat sejtető, feszült várakozással és mozgással, vibráló színekkel, cikázó villamossággal. Átlelkesül emberi vágyakkal és reményekkel, társadalmi jelenségek és ütközetek jelképévé válik. De a forradalmi magatartás a Férfinaplóban nem marad meg a tájszimbolikánál. Dátummal címzett, naplószerű versekben, a bizakodás és a fanyarság vonzóan kevert hangján mondja el a költő könyve elkobzásának és a főtárgyalásnak a történetét. Napihírekre reagálva írja meg Farkas László, emigráns költő halálára szemérmesen fájdalmas búcsúztatóját, és – marxista szemlélettel – John Love néger költő meggyilkolásának történetét. A napihír költői kiaknázása az érdeklődés kitágulásának, a képzelet és az azonosulás kifinomodásának, a világnézeti elmélyülésnek és öntudatosodásnak fontos jele. A Férfinapló szerkezetének, hangvételének tényközlő jellege szintén legjobb törekvéseinek első megvalósulása, a későbbi tanúságtevő magatartás jelentkezése egy kezdetibb fokon. A témakör szélesedése és a szemlélet forradalmasodása természetesen formai eredményeket is hoz, bár még nem alakul ki tartalom és forma teljes összeforrása. A forma egyre kötöttebb, a képek tisztulnak, a keresett jelzők, hasonlatok kezdenek eredetibbé, pontosabbá, érzékletesebbé válni.
| Irodalom | TARTALOM | Valóságigény és formateremtés |