HÜLLŐK

FEJEZETEK

A NEGYEDIK KIADÁS ELŐSZAVÁBÓL

Mikor a „Biologisches Centralblatt” 1893. évi folyamában beszámoltam Brehm nagy műve harmadik kiadásának hüllőkötetéről, melyet az én nagyrabecsült barátom, dr. Boettger Oszkár tanár dolgozott át teljesen újból, igazán nem sejtettem volna, hogy valaha az én feladatom lesz a mű negyedik kiadása részére elkészíteni annak nagy részben új szövegét, s így az én vállaimra nehezedik az a feladat, hogy a kiváló búvár művét folytassam. A negyedik kiadás elkészítésére eredetileg szintén Boettger tanárt kérték fel, ő azonban 1908-ban, tekintettel megrendült egészségére, erről a megbizatásáról lemondott, s így vált az az én feladatommá.

Remélem, hogy sikerült megőriznem a régi „Brehm” szellemét, annak ellenére is, hogy az azóta lefolyt 20 esztendő alatt éppen a hüllők és kétéltűek ismerete valóban óriási ismeretanyaggal gyarapodott. Ezt bizton remélem, jóllehet az eredeti szövegből alkalmasint alig maradt meg több a felénél. De míg egyrészt arra törekedtem, hogy abból különösen Brehm eredeti megfigyeléseit tartalmazó részeket őrizzem meg, másrészt mégis kénytelen voltam a régi szerzők műveiből való idézeteket, bármennyire kedvesek is azok, jórészt elhagyni, hogy ilyen módon helyet nyerjek a fontosabb anyag számára.

A mű megírásának a legnagyobb nehézsége alkalmasint abban állott, hogy az anyag nagy tömegét bele tudjam szorítani abba a keretbe, melyet számomra a kiadó kijelölt. És nem tudok eléggé hálás lenni azért, hogy a kiadó cég ebben a tekintetben elment a lehetőség legszélső határáig, nem csak azzal, hogy felemelte a kötetek számát, hanem még az egyes kötetek ívszámainak a gyarapítását sem tagadta meg. És mégsem lehetett minden fajt felvenni, melynek életmódját valamelyest ismerjük, de az mégis sikerült, hogy valamennyi olyan fajt ismertethetek, melyek a német állatkereskedésekben és az állatkertekben állandóan láthatók, azokat, amelyek a német gyarmatokon a leggyakoribbak és végül mindazokat, melyek életmódjuk és szaporodásuk révén vagy bármely más vonatkozásban megérdemlik a figyelmünket. A fajokban gazdag és Európában is honos nemzetségek fajai közül elsősorban az európaiakat ismertetem, míg a többieket csak röviden megemlítem.

A tudományos nevek tekintetében Boulenger G. A. művét, a British Museum katalógusának megfelelő köteteit vettem alapul, s csak ahol újabb összefoglaló művek állottak rendelkezésre, fordultam ezekhez.

Legyen szabad remélnem, hogy ez a két kötet új alakjában is megbízható tanácsadója lesz a hüllők iránt érdeklődők örvendetesen meggyarapodott táborának és számos olvasót fog ez állatok megfigyelésére serkenteni.

Werner Ferenc.