2. alcsalád: Erdeiantilop formák (Tragelaphinae)

FEJEZETEK

Az erdei antilopok, ellentétben a legtöbb antiloppal, az erdő lakói, sőt igen gyakran a legsűrűbb őserdőben és bozótban tanyáznak. Egyik neme ennek az alcsaládnak egyenesen mocsárlakó.

Az erdei antilopok hazája Afrika erdős vidéke a Szaharától délre, és India. Közepes nagyságú vagy nagytermetű állatok, nagyságuk körülbelül az őzé és a szarvasé között van. Testükre többnyire nagyon jellemző, hogy fehér harántcsíkok vonulnak végig rajta. Arcukon is gyakran van két fehér folt. Orrukon V alakú harántcsík van az elülső szemszöglet előtt. Szügyüket két fehér szalag csíkozza. Oldalt a csülkük fölött is van két fehér foltjuk. Hasuk sohasem fehér, gyakran még sötétebb színű, mint testük többi része. A tehén és a borjak többé-kevésbbé barnák, egészen a vörösesbarna árnyalatig, a vén bika színe sötétbarna, szinte már fekete.

A nem és a kor belejátszik tehát az állat színébe. Ugyanez más nagy antilopokon és némely szarvasmarhán is megfigyelhető. Ennek alighanem abban rejlik a mélyebb jelentősége, hogy a Bolvidák eredeti színe a vörösesbarna s egyes alcsaládokban a törzsfejlődés a fekete szín felé tart.

Legtöbbnyire csak a bikának van szarva. A szarv elől ékbe fut össze. Nagy, csupasz fényszájuk, a tehénnek négy csecsbimbója van. Az erdei antilopok Afrikában honos fajai arányos testalkatú állatok. Szarvuk csavarodott. Az Indiában honos indiai maravi (Boselaphus tragocamelus Pall. vagy Portax pictus) elülső lába megnyúlt s így a háta lejtős. Szarva csavarodott. Ebben különbözik afrikai rokonaitól. Az erdei antilopok alcsaládjához tartozó állatok kedvelik a magányt. Nem vegyülnek bele az afrikai puszták sokféle állatból összeverődő óriási csordáiba.

Nilgaui antilop (Boselaphus tragocamelus Pall.)