Zsilipelés

A zsilipelés általában ingyenes. Ha fizetni kell, és sokalljuk az összeget, mérlegeljük, hogy mekkora fáradságba és időbe kerülne átcipelni mindent. (A tiszalöki zsiliphez az egyhónapos karbantartás első napján érkeztünk, szemmel láthatóan egyben volt még a szerkezet, de a zsilipeléssel már leálltak. Gondoltuk, egy ezresért - akkor még nagy pénz volt - csak átengedne a zsilipőr. Végül mégis az átcipelés mellett döntöttünk, mert nem mértük fel, ez mekkora meló lesz. Miután ráment a fél napunk, megfogadtuk, hogy Kiskörénél bármekkora összeget kér a zsilipfőnök, berakjuk a zsebébe - csakhogy addigra azt a zsilipet már elkezdték szétszedni.)

Általában piros ill. zöld lámpák jelzik, be szabad-e menni valamelyik zsilipkamrába., illetve ki szabad-e jönni onnan (hajózsilipnél a zöld elsősorban a hajóknak, a piros viszont mindenkinek szól).

A zsilipkamrában kavarog a víz, ezért érdemes a falnál kapaszkodni, a két zsilipkaputól távol (a két piros vonal közötti részen). Minden csónak egyénileg oldja meg a kapaszkodást, ne kapaszkodjunk össze. Keelboatban nem tudjuk a kapaszkodót megfogni, ezért tartsuk jól a balanszot, és próbáljuk lavírozással egy helyben tartani a csónakot.

A nagy hajózsilipek kamrájában szoktak olyan kikötőbóják lenni az oldalfalban, amelyek együtt mozognak a vízszinttel. Ezekhez elvileg odaköthetjük magunkat, de figyeljünk egy-két apróságra:

1.

Ne feszítsük meg teljesen a kikötőkötelet, mert lehet, hogy csak pár cm vízszintsüllyedés után mozdul meg a bója, és ilyenkor utána kell engedni.

2.

Az ördög nem alszik, szóval lehet, hogy a bója egyáltalán nem jön le, készítsünk elő tehát baltát vagy éles kést, hogy végveszély esetén elvágjuk a kötelet.

Mindezek alapján a függőlegesen elmozduló kikötőbójához való odakötözést csak katamaránban javaslom, mert ezt nem fenyegeti (annyira) a felborulás veszélye. Más járműben inkább kézzel kapaszkodjunk. Rögzített kikötőbakhoz, létrafokhoz stb. pedig soha ne kötözzük oda semmilyen csónakot a zsilipkamrában, mert a vízszint változni fog. (Láttam már kenut így felborulni.)

Figyeljünk a zsilipkezelő utasításaira.

Önkiszolgáló zsilip

A Dunán a 2581,4 fkm (Böfinger Halde) és a 2445,? fkm (Ingolstadt) között önkiszolgáló zsilipek vannak (Németül Schleuse mit Selbstbedienung). Itt a következőképpen kell eljárni (ha fentről mész lefelé):

1.

Közvetlenül a zsilip előtt van kikötési lehetőség. Itt a leendő zsilipkezelő kiszáll, a csónak pedig vár.

2.

A zsilipkezelő felmegy a zsilipkamra part felőli oldalára. Itt található az irányító berendezés, egy kb. másfél méter magas fémdoboz. Ezen van egy kb. 20 cm hosszú kar (ez egy kétállású kapcsoló), egy (talán piros) nyomógomb, egy kurbli, és egy német nyelvű használati utasítás. Normális körülmények között az alsó zsilipkapu teljesen nyitva van, azaz a zsilipkamrában a vízszint megegyezik a duzzasztás mögötti szinttel.

3.

A zsilipkezelő a berendezésen található kart hegymenetbe (Bergfahrt) állítja.

4.

Ezután a zsilipkezelő a berendezésen található gombot nyomja rendületlenül, miközben

4.1.

Becsukódik az alsó zsilipkapu.

4.2.

Az alsó zsilipkapun visszaereszkedik az elzáró.

4.3.

A felső zsilipkapun felemelkedik az elzáró, és a zsilipkamrában elkezd lassan emelkedni a vízszint.

5.

Az elzáró teljes felemelkedése után a zsilipkezelő elengedi a gombot.

6.

Miután a zsilipkamrában a vízszint elérte a duzzasztás szintjét, a zsilipkezelő a berendezésen újra elkezdi nyomni a gombot, miközben

6.1.

Kinyílik a felső zsilipkapu.

7.

A felső zsilipkapu teljes kinyílása után a zsilipkezelő elengedi a gombot.

8.

A zsilipkezelő az előbb említett kart völgymenetbe (Tahlfahrt) állítja.

9.

A csónakban ülők (ha van, a zöld lámpa kigyulladása után) beeveznek a zsilipkamrába, és felkészülnek a zsilipelésre (l. feljebb).

10.

A zsilipkezelő visszanéz a duzzasztásba, és ha más is akar völgymenetben zsilipelni, megvárja. Ezután, ha a csónakban ülők felkészültek, a zsilipkezelő megint az előbb említett gombot nyomja folyamatosan, miközben

10.1.

Becsukódik a felső zsilipkapu.

10.2.

A felső zsilipkapun visszaereszkedik az elzáró.

10.3.

Az alsó zsilipkapun felemelkedik az elzáró, és a zsilipkamrában elkezd lassan süllyedni a vízszint.

11.

Az elzáró teljes felemelkedése után a zsilipkezelő elengedi a gombot.

12.

Miután a zsilipkamrában a vízszint elérte a duzzasztás mögötti szintet, a zsilipkezelő a berendezésen újra elkezdi nyomni a gombot, miközben

12.1.

Kinyílik az alsó zsilipkapu.

13.

Az alsó zsilipkapu teljes kinyílása után a zsilipkezelő elengedi a gombot.

14.

A csónakban ülők elengedik a kapaszkodót, majd (ha van, a zöld lámpa kigyulladása után) kieveznek a zsilipkamrából.

15.

A csónak közvetlenül a zsilip után kiköt, a zsilipkezelő lemegy a csónakhoz, beszáll, aztán menet.

Ha nem olyan állásban találjuk a zsilipet, ahogyan a 15. pont után mi elhagynánk (azaz nem normális körülmények között, lásd 2. lépés), akkor az algoritmusban a 2. lépés után ugrás lehet akár a 9. pontig is. Például ha valaki előttünk hegymenetben zsilipelt, akkor számunkra a 3.-tól a 7.-ig terjedő pontok kimaradnak, jócskán lerövidítve a zsilipelési időt. Sőt, ha valaki ránk vár a zsilipeléssel (l. 10. pont eleje), akkor a zsilipkezeléssel sem kell foglalkoznunk, csak a 8.-tól a 14.-ig kell végigzongoráznunk a listát (ez a spec. eset tulajdonképpen megfelel a nagy hajózsilipen való átjutás procedúrájának.)

Ha lentről mész felfelé - ami elég ritka -, akkor ezek alapján kitalálhatod, mi a teendőd.

Ha a berendezésen ama bizonyos gomb megnyomására semmi sem történik, akkor a szintén ott található kurblit kell tekerni.

Bármi gondunk van, keressük meg az erőmű személyzetét, ilyen ugyanis mindig van.

Hajózsilip

Nagy hajók számára készült zsilipek a Dunán a 2354,4 fkm és az 1949 fkm között (és most már sajnos Bősnél is), valamint a Csepel-sziget ráckevei ágának két végén találhatók. A Tiszán Tiszalöknél (518,2 fkm) és Kiskörénél (403,2 fkm) van zsilip; ezeket - karbantartásuk miatt - nem használtam, csak közelről láttam. {}.

Itt a német és osztrák zsilipek használatát írom le. Idehaza a zsilipfőnökök értik a magyar nyelvet, a többi teendő nagyjából ugyanaz. A bősi zsilipről semmit sem tudok, és a szlovák nyelvű szakkifejezéseket sem ismerem.

Ha a lámpa piros, akkor az egyértelműen vonatkozik a csónakra is. Ilyenkor kössünk ki a zsilip előtt a táblával (vagy Warteplatz felirattal) jelzett helyen, és a telefonon (narancssárga doboz) szóljunk be a zsilipfőnöknek, hogy aszongya "Guten Tag, wir möchten Tahlfahrt/Bergfahrt schleusen." ("Jó napot kívánok, szeretnénk völgymenetben/hegymenetben zsilipelni."). Jó, ha a szóvivő legalább egy kicsit tud németül. A lehetséges válaszok a következők szoktak lenni:

"Warten Sie bitte." ("Kérem, várjon")

"{}" ("Beevezhet a zsilipbe")

"{}" ("Várja meg a hajót és mögötte evezzen be")

"{}" ("X perc múlva lesz zsilipelés")

Ha zöld a lámpa, attól még ne evezzünk be hanyatt-homlok a zsilipkamrába: engedjük magunk elé az összes hajót, és csak ezután menjünk be mi is. A zsilipfőnök hangosbeszélőn vagy telefonon utasításokat adhat, ezek általában "Achtung Rudeboot/Sportboot" ("Figyelem, evezőscsónak/sportcsónak") mexólítással kezdődnek. Erre különösen akkor figyeljünk, ha mi vagyunk az egyetlen csónak(társaság), bár ez elég ritka. Ha vannak mások is (evezős- vagy motorcsónakok), tegyük azt, amit ők.

Miután kinyílt az alsó zsilipkapu, és a lámpa zöldre váltott, várjuk meg, amíg a hajók kimennek. Ne menjünk hozzájuk közel, mert a zsilipkamrában teljesen kiszámíthatatlanok a hullámok.

Átemelés

Minden zsilipnél van átcipelési lehetőség (Németországban és Ausztriában), németül Umsetzanlage. Ezt, ha lehet, próbáld megúszni, még akkor is, ha a zsilipfőnök a figyelmedbe ajánlja. Amíg átgürcölnéd az összes cuccot (többszáz méterre), biztosan jön egy hajó, ami mellett (mögött) át lehet zsilipelni.

Csúszda

Talán az egyetlen dolog, amit a vízmérnökök az emberiség vízitúrázó részéért tettek. Két csúszdát ismerek a Dunán: 2401,8 fkm Poikam és 2381,4 fkm Regensburg. (A csúszda németül Bootsgasse.)

Felső végénél, közvetlen a csúszda bejáratánál áll egy akasztófa, amin egy kötél lóg. Ezt a kötelet kell meghúzni (lehet a csónakból is), és nem sokkal később kinyílik a csúszda kapuja. Itt is van jelzőlámpa: meg kell várni, amíg zöldre vált. Maga a csúszda egy kb. 2 méter széles, lejtős betoncsatorna, amely összeköti a duzzasztás feletti és alatti vizet. A csatorna feneke úgy van bordázva, hogy az áramló víz a csatorna közepén, az oldalfallal párhuzamosan tartsa a csónakot.

Ha katamaránnal vagy, előbb mérd le, hogy keskenyebb-e a csúszdánál. Ha félted a glazúrt az oldalán, kötözz egy-egy deszkát hozzá (a mienk szépen középen maradt).

Lecsúszás előtt a nagyon magas árbocot szereld le, mert mindkét csúszda felett egy-egy híd ível át, kb. 2 méter magasan.

A víz a csúszdában igen sebesen áramlik, az egész a vidámparki siklót idézi. Ne próbáld a csónakot kötélen leereszteni, mert nem tudod erővel megtartani, és futhatsz utána. (Na, mit gondolsz, ezt honnan tudom?) Ülj be, és élvezd az ingyencirkuszt. Még a lecsúszásnál is nagyobb élmény a lányok sikoltozása. (Bokody Józsi bácsiék ki szokták pakolni a cuccot, és még néhányszor felcipelik a kajakot...)