Kalotaszeg (hetilap)

TARTALOM

kalotaszegi hímzések

kalotaszegi bútor

1. A kalotaszegi bútor túlnyomó többségében színesen virágozott → asztalosbútor. A legkorábbról, a 18. sz. második feléből fennmaradt kelengyeládák a korabeli kalotaszegi ref. templomi berendezések virágos stílusában készültek, lévén az alkotójuk is azonos, Umling János kolozsvári asztalos, aki akárcsak a templomi mennyezetek tábláit, ezeket is ellátta családi mesterjegyévél. Jellemző ezen ládákra a barokkosan átfogalmazott, enyhén stilizált olaszkorsós minta (→ növényi ornamentika): alacsony edénybe szorított, zárt levélcsokor, melyből vázlatos könnyedséggel megrajzolt, főként piros színű virágok, gyümölcsök nyúlnak ki, fölöttük néha madár ül. – Kizárólag a paraszti bútorigény kielégítésére létesült asztalosműhelyekre vallanak a 19. sz. elejétől kezdve jelentkező kalotaszegi bútorok. A korábbi minták erőteljes és élénk színezésű átrajzolásával ezek már a helyi stílus kikristályosodását jelzik. A díszítmény itt már szigorúan szimmetrikus felépítésű, nemkülönben az egyes motívumok is. Leggyakoribb a tulipán, a korábbi árnyalás helyett gyakran a középtengely mentén kettéosztva, piros-fehér vagy piros-sárga színben. Kedveltek az apró rozettákból összetett kerek virágok és a ritmikusan váltakozó színű levélkék. Dekoratíven egyszerűsítve illeszkedik a csokrokba az előző században még valósághű alma és körte is. Míg korábban Kolozsvár és Bánffyhunyad asztalosai állították elő az ilyen kalotaszegi bútort, a századfordulótól paraszti készítők is bekapcsolódtak, akik egyéni megjelenítésben, ámde többnyire meglehetősen elnagyoltan, a kivilágosodó alapon mind harsányabb színezésben variálták az átörökített stílust. Ilyen falusi bútorkészítő volt pl. Sárvásáron Barta Sámuel molnár, Nyárszón Viskán László, Mákófalván Csákány Károly, Magyarvalkón András Pista Gábor, Damoson Vincze János Ferkó. Végül Magyarvistán asszonyok vették át, háziiparszerűen űzve a virágozást. – 2. Speciális helyet foglal el a kalotaszegi bútorok között a fonóba való kicsi szék (→ fonószék). Ez négylábú → gyalogszék négyszögletes lappal, melynek az alján néha kihúzható kis fiók található. Ezek a rendkívül dúsan díszített, szerelmi ajándékul szolgáló kisszékek csakis Kalotaszegre jellemzők. Kialakulásuk valószínűleg meglehetősen kései, datált példányaik az 1870-es évektől maradtak fenn. A régiesebb darabok díszítménye a fából faragott szerelmi ajándékok (pl. → mosósulyok) helyileg kialakult → ékrovásos, néha ólomberakásos díszítésmódjának felel meg, mely datált darabok nyomán már a 19. sz. első feléből ismert. A faragott munkák mellett a fonóba való kicsi székekre nagy hatással lehettek az asztaloskészítmények is. Ezt jelzi a → mértanias díszítés sajátos átötvözése növényivé, a leleményesen variált rozettáknak (→ rózsa) virágtőből szerteágazó vékony ágakkal való összefogása. Asztalosmunkákról kerülhettek át a tulipánok, a sokszor vaskos levelek és a körtemotívumok is; ezek hatására kezdődött meg a motívumok színezése, majd felváltása a század végétől tarka virágozással. Elterjedt ezzel együtt a lábak esztergályozása is. A kisszékek peremén vagy a lapjuk alján, ritkábban a felső rész díszítményei közé iktatva gyakori a felirat, a datálás, a készítő, ill. ajándékozó vagy a megajándékozott, ritkábban mindkettőjük neve. – A kisszékekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy ellentétben az elterjedt téves vélekedéssel, az ékrovásos, vésett díszítésmód a parasztságnál nem alkotott hosszabb életű, ill. a kalotaszegi bútor egészére kiterjedő díszítőstílust. Megrendelésre, kiállításra készült ugyan a 19. sz. végén bölcső is pad és ilyen modorban, ez azonban talajtalan maradt a festett virágozású kalotaszegi bútorral szemben. Ugyanekkor az állami fafaragó iskolából kiinduló ösztönzésre elterjedt egy a tiroli háziipari faragások szellemében kialakított faragásmodor sötétre politúrozott alapba vésett, merev, sablonos mintákkal. Az ilyen tárgyak eleve városi eladásra készültek, pl. asztalkák hatszögű lappal, kisszékek, támlásszékek, dobozkák, tálcák. A stílus legismertebb korai művelője Péntek Gyugyi György. – 3. Kalotaszegen is használatosak voltak → ácsolt ládák szuszing, ill. hombár, ritkábban szekren, szekrin néven; ezek túlnyomó részt a Magyargyerőmonostorral szomszédos Bedecs román háziiparosainak készítményei (monostori láda). Tetejük lapos, fölfelé ívelő végű bütükkel. Díszítésük hornyolóval vésett, általában kevés elemből összetevődő, geometrikus jellegű mintázat. – Irod. Bátky Zsigmond: A kenderrel való munka Kalotaszegen (Népr. Ért., 1905); Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (I., Bp., 1907); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972)