foglalkozási dal

rendszeres és állandó jellegű munkakörhöz kapcsolódó dal. Nagyobb részét → népdalból, utóbb főként → katonadalból alakították át, kis része az adott munkakörön belül keletkezett és maradt. Az újabb, városi foglalkozások körében sok az átmeneti, félnépi alkotás, foglalkozási dalaink egyik fő vonása, hogy a munkakört, életformát nem részletezik, hanem általános képekben ábrázolják; előadásuk sem a munka menetéhez, hanem annak szüneteihez kapcsolódik. Két érzelmi véglet: hetyke önérzet és keserves panasz (→ panaszdal) között mozognak, részben ebből fakad a más foglalkozásúak gúnyolása is (→ mesterségcsúfoló, → csúfoló). Foglalkozás szerinti csoportjaik: a hagyományos → pásztordal (csikós-, gulyás-, juhászdal, kanásznóta), rokona a → betyárdal, kevéssé ismert a → halászdal és a → hajósdal; régies foglalkozáshoz kapcsolódik a → bakternóta és a → koldusének. Kényszerű és ideiglenes foglalkozáshoz köthető a sokszínű katonadal (baka-, huszár-, tüzérnóta). Részben hagyományosak, részben újabbak a mezei → munkásdalok (arató-, cséplő-, cseléd-, béres-, szolga- és summásdal; a napszámosok dalait nem ismerjük eléggé). Tárdadalmi-műfaji szempontból átmeneti típusú a → kubikosdal; a favágók, szénégetők stb. dalait ma még szintén kevéssé ismerjük. Hasonlóan átmeneti jellegűek a különféle → iparosdalok (vándordal, mesterdal), melyeket ma még nem tudunk konkrét foglalkozásokhoz kötni. Ide tartoznak a hagyományos, félnépi → diákköltészet, az újkori → árusdalok (házalódal, kofadal stb.). A foglalkozási dalok kategóriájába csak részben szoríthatók az ipari munkásdalok, ezeket is csak kevéssé tudjuk az egyes foglalkozásokhoz (ács, kőmíves stb.) kötni; leghagyományosabb a → bányászdal, legnépibb a gyári népdal vagy munkásnépdal. – Irod. Katona Imre: A magyar népi líra tartalmi-tematikai tagolódása (Ethn., 1970); Ortutay Gyula–Katona Imre: Magyar népdalok (II., Bp., 1970).