kaszárnyanóta

a → katonadal egyik csoportja, mely a szolgálati idejüket töltő legények életéről és érzelmeiről szól. Önálló válfaja a → menetdal; összefonódik a → bakanótával, → huszárnótával és → tüzérnótával. Egy részét kéziratos → katonakönyvbe is bemásolták. A kaszárnyanóta a katonadal leglíraibb csoportja: a középkori Minnesang-líra (Szabadságunk el van zárva Ferenc császár ládájába...), → rabénekek (Piros orcám meghervad Keserves rabságom miatt; Terméskőből van a szobám, Szomorú az én éjszakám...), bánatos → szerelmi dalok (Könnyű a madárnak, Mert el tud repülni; Könnyű neked, rózsám, Palotán sétálni...), továbbá → átokdalok (Édesanyám, kiskoromba Zártál volna kalitkába!; Égjen le poráig, de meghervasztottak!...) stb. képeivel találkozunk leggyakrabban. A dalokban természetszerűleg a kaszárnya foglalja el a központi helyet (Jaj, de magas a kaszárnya teteje!; Kaszárnya, kaszárnya, nem az Isten háza; Magyarország közepébe Egy kaszárnya van építve...), továbbá az idegenség (Idegen itt erdő, mező virága; Tizenkét évekre be vagyok sorozva, Telnek bús napjaim idegen országba...) és a honvágy (Ha kiállok a kaszárnya elébe; Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik...). Ellentétképpen gyakran utalnak az otthonra (Édesanyám gyöngén nevelt engemet, Nem is tudja az én bús életemet...), a madártól vagy levélben üzennek haza (Asztalomon ténta, pénna, papiros, Az anyámnak bús levelet most írok; Megírtam a bús levelet, Elküldtem a szeretőmnek...); önálló műfaj a → verses levél és arckép-köszöntő. A kaszárnyanóták másik csoportja a katonaélettel foglalkozó → panaszdal, témája a kiképzés (Jaj, de sokat áztam-fáztam regrutakoromba, Mikor fegyver alatt álltam a kaszárnyakapuba!); Mikor én katona lettem, de sok mindent elszenvedtem!...), a silány koszt (Katonaság az életem, Komiszkenyér az ételem, Én mikor azt megkóstolom, Könnyeimmel meg is sózom...), és a különféle büntetések (pl. a régi vesszőfutás: Nyírfavesszőt osztogatnak, Német nótát fújdogálnak. Az auditor fel-felkiált: vágjad, vágjad az ebadtát! Ha nem tudja, hadd tanulja, Mi a katonaregula!...). A katonahumort a tréfás-gúnyos s legtöbbször drasztikus travesztiák és paródiák képviselik, ezeket is a katonakönyvek őrizték meg. Egy részük népköltészeti (búcsúztató, köszöntő, sirató stb.), iskolás-irodalmi (egyszeregy, Szózat stb.), más részük pedig egyházi műfaj (eskű, hiszekegy, imádság, miatyánk, tízparancs, zsoltár stb.) átalakítása. Tréfás kaszárnyai műfaj a kürtjel- vagy trombitaszó-rigmus is (Káposzta, káposzta, hús is van benne!...). A kaszárnyanóták értelemszerűen összefonódhatnak a → szabadságos katonadallal (A nagy bécsi kaszárnyára rászállott egy gólya...) is.