katonakönyv

a népi kéziratos könyvek egyik típusa, katonai szolgálat idején füzetben megörökített vegyes jellegű feljegyzéseket tartalmaz. Régi hagyományt követ e félig emlék-, félig verseskönyv, mely az ún. Ferenc József-i időkben terjedt el legjobban, de korántsem széles körben. Személyi tulajdonban volt, szívesen olvastak fel belőle, és egymásnak kölcsön is adták. Ritkán adtak neki címet (pl. ’Katona Könyv s fel Jegyzések, Versek’), jóval gyakrabban az egyes szövegeknek (A baka gondolatai; Katonatörténet; Mikor álltam posztot ... stb.); némelykor pedig utószóban ajánlják munkájukat (Eztet a kis könyvet el lehet olvasni!; Ezen verseskönyvet egy árva kéz írta, Aki a császárt három évig szolgálta...). E katonakönyvek tartalma feltűnően vegyes, az idegen hatások beáramlásának hű tükre. A bemásolt darabok többsége vers; a katonák kötött formában jobban ki tudták fejezni magukat. Műfaji szempontból azonban teljes az oldottság és igen nagyfokú az aktualizálás: mindent a katonaéletre vonatkoztattak! A versek háromnegyede szerelmi tárgyú → magyar nóta és más divatos → műdal, a többi → népdal (→ bordal, → katonadal, → pásztordal stb.) → rigmus és → vers. A legjellemzőbb katonadalok közül kevés a → menetdal, jóval több a → kaszárnyanóta s főként a sokféle rigmus és vers (az első év nehézségei, a felszerelés és a fegyver szidalmazása, az őrálló katona panaszai és ábrándjai, az újonc kioktatása, búcsúztató stb.); viszonylag kevesebb a → csatadal vagy más → történeti ének. Maguk a katonák is próbálkoztak versírással, jó néhány → leírással találkozunk (Bileki dal; Emlék Herczegovináról stb.). Saját segítségükre bemásolták a félnépi → verses leveleket (üzenet, név- és születésnapi köszöntő stb.), továbbá a → verses arcképköszöntőket és egyéb → ponyván megjelent szövegeket is. A vaskos, drasztikus humort a hivatalos-félhivatalos műfajokból átalakított paródiák és travesztiák képviselik, ezek rendszerint baka- vagy katona- előtaggal (pl. baka-egyszeregy) vannak ellátva. Az átalakított műfajok között vannak iskolai és hivatalos eredetűek, így többek között egyszeregy (Kétszer kettő: négy, Áristomba mégy!..), naptár, Szózat (Borjúdnak rendületlenül, légy híve, óh baka!..) stb. Jóval kedveltebbek az egyházi műfajok, így a tréfás eskü (részben a katonák, részben a leányok szájára adva), a sokféle imádság (első helyen a miatyánk, több változattal: Mi atyánk, ki fenn lakol Bécsben, hozd el nekünk zsoldfizetésünket!... De szabadíts meg minket a leányságtól, ámen!), litánia (Bécsben lakó Atyaisten, Irgalmazz minékünk! Dühös kapitánytól, mérges főhadnagytól, hideg havaktól, kétórai posztállástól Ments meg, Uram minket!...), a talán legnépszerűbb, sokféle változatban élt passió, mely az Úr parancsának Szent Péter által való félreértésén alapul (pl. Fehér kenyér, sonka! – Komiszkenyér, puska!...), továbbá a tízparancsolat (pl. a 9.: Ne utáld a kocsmát meg a rövid szoknyát!...), zsoltár stb. Sok népköltészeti műfajt (búcsúztató, köszöntő, vőfélyrigmus, sirató stb.) is átalakítottak, elsősorban ezek kerültek vissza a civil életbe. A katonakönyvekben sok az obszcén vers és próza (a szüzesség elvesztése falun-városon, a beteg apáca, ill. leány meggyógyítása, a nászéjszaka, a szobalány és a baka, a katona a mennyben és a pokolban, a menyecskéző pap megleckéztetése stb.); a színhely és a szereplők csaknem mindben városiak. (→ még: énekeskönyv, → népi verselő) – Irod. Szűcs Sándor: Háry János bajtársai (Szolnok, 1956); Katona Imre: Konkoly István kéziratos katonakönyve a múlt század végéről (Mozaikok Csongrád írásos történetéből, szerk. Szabó Endre, Csongrád, 1977).