vers <lat. oratio versa ’visszaforduló beszéd’>

1. kötött formában alkotott szöveg. A kötött szöveg legáltalánosabb jellemzője a szabályos, felismerhető → ritmus, az azonos vagy hasonló felépítésű → verssorok; újabban gyakori a → rím és kialakult a versszak. A teljesen kötött formában elhangzó vers hosszú fejlődés végeredménye. A természeti népek és a gyermekek dalai jórészt kötetlen → ütemismételgetésből állanak, szabályos képlet nélkül is van tehát ritmus, sőt azonos felépítésű sorok nélkül is lehet vers. Előbb az ütemek, majd a szótagok száma válik kötötté, egyenlővé, kialakul a szabályos sor, ezek társulásából pedig a versszak. Időközben a szöveg elszakad a dallamtól, de a ritmus még sokáig őrzi együttélésük emlékeit. Megkülönböztetünk hangsúlyos és időmértékes, továbbá vegyes típusú verseket. – A népköltészetben nem alakult ki szöveg-vers, nem történt meg a dallamtól való elszakadás és sokféle átmeneti forma őrződött meg, nem olyan határozott a → prózától való elkülönülése sem. A népi vers részben szóbeli előadásra szánva, közösségi jellegű és valamilyen dallam, ill. → népdal példájára keletkezik (különféle → árusdalok, → mondókák, → rigmusok, → táncszók stb.), másrészt hivatásos költői hatásokat is befogadó félnépi termék, mely írásos formában terjed, alkalmanként el is szavalhatják (→ hadirokkantvers, → verses arcképköszöntő, → verses levél, → vőfélyvers stb., továbbá a különféle feliratok, mint pl. a → butellavers, → sírfelirat stb.). A szerzők között találjuk a → históriásokat, → népi verselőket is; a versek egy része → ponyván jelenik meg és a tetszetősebb darabokat → daloskönyvekbe, → katonakönyvekbe másolják. (→ még: dal, → ének) – Irod. Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Bp., 1951); Vargyas Lajos: A magyar vers ritmusa (Bp., 1952); Gáldi László: Ismerjük meg a versformákat (Bp., 1961) – 2. Egyéb népnyelvi jelentései: versszak; a harangszó összefüggő része; időbeli szakasz (tartam); verseny.