vadrózsa

1. A vadrózsa termését sokféle célra felhasználják, pl. lekvárt főznek belőle (hecsedli). – 2. Tüskés ága (csipkebokor, csipkefa, Mária nyugotta bukor, istenátkozta tüske) a magyar népi hitvilágban igen elterjedt, főleg → rontás elhárítására használt → mágikus tárgy. A hit szerint a tüskébe a rontó lény beleakad, belelép, megsebesedik tőle (a valóságban vagy jelképesen). Alkalmazása leggyakoribb volt tehénrontás esetén: a boszorkány analógiás (→ mágia) megsebesítése után visszajön a tehén „elvett” → teje. Már Bornemisza Péter említi, hogy dézsába tett csipkefára öntötték a megrontott tehén tejét: a módszer a mai napig ismert; ugyancsak gyakori volt a vályúba, küszöbre stb. öntött tej vadrózsával való verése. Szent György és → Luca napján az istállóajtóba, kapura stb. téve óvta a házat és főleg a tehenet a boszorkánytól. Ritkábban vetés rontástól való óvására (búzaföld négy sarkába szúrva), istálló gonoszelhárító füstölésére, első kihajtáskor (→ József napja, → Szent György napja) a marha hátának óvó célú végigverése. → féregűzésre is használták. Általánosan elterjedt volt köpülőfa nyersanyagaként való felhasználása, azzal a hittel együtt, hogy „csipkefával jobban sikerül a köpülés”. A boszorkányveszély esetén alkalmazott, országszerte elterjedt, rontáselhárító szereket felsoroló → varázsige több változata tartalmazza a felsorolásban a vadrózsát is, pl. „...tüsketövis a derekába, csípős csihán a likába...” A gyógyításban (→ népi gyógyászat) való alkalmazása szórványos volt (pl. kiütéses gyerek fürdővizét néhol vadrózsára öntötték). – Hasonló funkcióban Európa több népénél elterjedt; használatának alapja mindenütt tüskés volta. – 3. Kedvelt témája Krisztus vagy a Szentcsalád menekülésével kapcsolatos mondáknak, legendáknak (ti. utak mentén él). A menekülők (vándorlók) vagy enyhet találnak árnyékában, elrejti őket, vagy tövisei megszaggatják ruhájukat, elárulja őket. Ennek megfelelően egyes vidékeken áldott, másutt átkozott növénynek tartják. Mondái → eredetmagyarázó mondák. Amikor a Szentcsalád (Szűz Mária) menekült Egyiptomba (földön járt), vadrózsa alatt pihent. Ezért van az, hogy: a) ha vadrózsa alatt forrás van, az gyógyforrás; b) a vadrózsa egyik fajtája, amely alatt pihentek, szagosabb a többinél; c) minden hónapban nyílik. Krisztusnak belekapaszkodott a ruhájába, amikor üldözték és alábújt, felemelte az ágait, hogy az üldözők észrevegyék. Ezért átkozott, tele van tövissel. Palócföldön rossz szagú azóta, hogy Mária a vadrózsára teregette a Kisjézus pelenkáit. A vadrózsa mondák igen népszerűek. Rokon témájú versezetek ponyván is terjedtek. (→ még: Krisztus és a fák, → Mária-legendák) – Irod. Szendrey Zsigmond: A növény-, állat- és ásványvilág a varázslatokban (Ethn., 1937).