szüretelőhely, taposóhely

TARTALOM

szüreti tánc

szüreti edény

1. A → szüret során a levágott fürtök összegyűjtését és azoknak a feldolgozás vagy szállítás helyére hordását szolgáló, általában felül nyitott, többnyire dongás faeszköz. a) A szedett szőlő gyűjtésére használt szüreti edények a 19. sz.-ban nagytáji különbségeket mutatnak, amelyek történeti előzményeit kevéssé ismerjük. A Dunántúl középső és déli területein medencébe, ovális, kb. 70 cm átmérőjű fateknőbe szüreteltek. É- és Ny-Dunántúlon a dongás faedények két változata volt ismeretes: a veder és a kézi puttony. É-Mo.-on és Erdély néhány vidékén pedig a 8–10 literes, száját átívelő fülű faveder, a rocska és a hasonló méretű és formájú sajtár, zsétár, aminek meghosszabbított és áttört hátdongája szolgált fogásra. Az alföldi területeken a fűzfavesszőből font, egy vagy kétfülű, felfelé ölbösödő kosarak, a kas, kaska és szedőkosár voltak a fürtszedő edények, amely formák átterjedtek Tolna és Baranya keleti részeire is. Fenti szüreti edényeket az utóbbi harminc évben általában kiszorították a zománcozott vagy cinezett fémvedrek. – b) A szedőedényből az asszonyok az ország nagyobb részében ma is → puttonyba öntik a szőlőt. E vékás vagy két vedres, felfelé öblösödő, puhafa dongákból készült háti teherszállító edény több változatban ismeretes. É-Mo.-on a puttonos állandóan a hátán hordja a nyakdeszkás puttonát, s a szőlő zúzatlanul, parázson szállítja kádra. Helyi formái: a hegyaljai, az egri és a gyöngyösi puttony. Dunántúlon is szedésre szolgál a puttony, de már meg is törik benne a fürtöket (→ szőlőzúzás). A budai és soproni puttonyoknak ezért kézi hordásra alkalmas hosszított és áttört hátdeszkájuk is van. Valószínűsíthető, hogy a puttony az utóbbi száz évben szorította ki a csöbört Zala és Vas m. néhány szőlősvidékén. A Dunántúl nagyobb felében (Baranya, Tolna, Somogy, Veszprém m.) ugyanis a csöbör, ez a kb. 50 literes és két férfi (a csöbrösök) által 2,5 m hosszú rúdon szállított kádszerű edény szolgált a zúzott szőlő szállítására. A puttony és a csöbör a Kárpát-medence más területein is egymást váltva vagy egymásra rétegezetten fordul elő: a Kis-Kárpátokban a budaihoz hasonló putna, Erdély német vidékein putton (Batt), Zobor vidékén csöbör, a régi Arad m.-ben cseber. Az Alföldön inkább a puttonyok használatosak, bár itt szerepe van a puttonyt háttérbe szorító háti kosárnak is. A termés mennyiségét, a puttonyok számát rovásfán, puttonyjelző boton (Vas m.) tartják nyilván, amelyek egyben a hegyen járást is könnyítik. – 2. Tágabb értelemben a szüreti edényekhez tartoznak a → szőlőfeldolgozásnál használt dongás tartóedények is. A zúzott vagy zúzatlan szőlőnek a mustnyerés színhelyére (taposókád, szőlőprés) történő szállítására, ill. öntésére változatos elnevezésekkel, lényegében azonban azonos típusú tárgycsoport szolgál: 10–15 literes, magas falú, két hosszított, fogásra alkalmas dongavéggel készült edény. Ezek közül legismertebb a sajtár (Dunántúlon, Veszprém m.-ben fertálysajtár), ami az edényformák egységesítése során a magyar sajtár nevet kapta. É-Mo. keleti felében a kétfülű, köböl, köblös, nyugati részében a fertál, fertály ismert. Az alföldi területeken a dézsa különböző méretű változatai terjedtek el. – A → mustnyerésnél a lé felfogására kisebb kádformák használatosak: bocska, tung, tunka (Dunántúl), félmetszés, kádicska (ÉK-Mo.), nagydézsa (Alföld). A századfordulón országosan elterjedőben voltak a kerek vagy ovális metszetű, alacsony dongás kármentők, melyek présalja, csapalja néven is ismertek. – A leszűrt lé hordóba töltésére a már említett sajtár-típusú edények, továbbá favedrek, rocskák mellett a függőleges oldalfülű kupák (Abaúj, Arad m., Sopron vidéke) szolgáltak. Újabban a századfordulón elterjedt bádogból vagy rézlemezből készült kiöntővályús 10 literes, magas füles edényt nevezik kupának. Fenti szüreti edényeket a szőlőfeldolgozás egyszerűsödésével és egységesedésével egyre inkább a borkezelésnél és pincei munkáknál használják. (→ még: borűrmértékek, → hordó, → kád, → léhó, → mustmerígető edény) – Irod. Vajkai Aurél: A parasztszőlőművelés és bortermelés Veszprém megye déli részében (Népr. Ért., 1938); Vincze István: A borkészítés módjai és eszközei, különös tekintettel a borsodi Hegyközre (Ethn., 1960); Kahounová, Ema: Vinohradníctvo Malých Karpát (Slovenský Národopis, 1960).