erdélyi pásztorművészet

kisebb mértékben önálló karakterű → pásztorművészet, mint az → alföldi pásztorművészet, → felföldi pásztorművészet vagy → dunántúli pásztorművészet. A pásztorok itt is maguk faragták számos szerszámukat, használati tárgyukat, közöttük azonban kevesebb volt díszített, ezek kevésbé váltak a pásztori hivatás „címereivé”, díszítésük általában nem különül el a paraszti → fafaragásoktól. A székelyföldi, kalotaszegi pásztorok tárgyain hasonló → ékrovásos és → vésett díszítést találunk, mint a paraszti szerszámokon, guzsalyszárakon. A kalotaszegi → csanakokat (jellegzetes formájuk: hosszúkás kanálalak, állatfejben végződő hosszú füllel) egyaránt faragták parasztemberek és pásztorok. Nem kizárólag pásztori munkák az Erdélyre különösen jellemző bonyolult összefűzéssel, karcolással, beszurkálással, áttöréssel díszített kéreg sótartók sem. A 19. sz. végéről karcolt virágornamentikával díszített mezőségi botok, néhány késői csíki, domborúan faragott figurális ábrázolásos bot jelez a többi táj pásztorművészetére emlékeztető törekvéseket. – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (I–II., Bp., 1907–1909); Bátky Zsigmond: Pásztor ivópoharak (Bp., 1928); Kovács Dénes: Írott botok és guzsalyok mintái (Csíkszereda, 1954).

Csanak (1873) Bp. Néprajzi Múzeum

Kéreg sótartó (19. sz. vége, Gyimesközéplok, v. Csík m.) Bp. Néprajzi Múzeum