meseszerkezet

többféle lehet. Az → állatmesék, a → legendamesék, az → ostoba ördög meséjének egy része, valamint az anekdoták egyetlen epizódból, egyetlen kis kerek epikus egységből állnak. Az állatmesék és az ostoba ördög mesék, de gyakran a tréfás mesék esetében is ezek az epizódok egy hős személye körül láncszerűen összekapcsolódnak és sorakoznak egymás után (→ láncmese), a → formulamesék egy részében az egymás után következő láncszemek egy-egy sorral, egy-egy motívummal gyarapodhatnak (→ halmozó mese, → Jakab és a zab). A → mitikus mese lehet → zárt szerkezetű mese vagy → nyílt szerkezetű mese, mindkét esetben, de különösen az utóbbi formák cselekménye unilineáris, egyszálú. A magyar mesék szerkezete általában pregnáns, jól felismerhető, meséink azonban tipológiailag nem egyneműek, gyakoriak a kontaminált és a kombinált szövegek, s ez megnehezíti a szerkezeti váz felismerését. Meseszerkezeteink legkisebb egysége az epizód, legnagyobb a típuskombináció (Pl. AaTh 315 (AaTh 300)). Tehetséges mesemondóink (pl. Balla János) szívesen szerkesztenek egyes kiemelkedő hősök személye köré bonyolult és szokatlan típuskombinációkat, amelyek személyükön túl rendszerint nem hagyományozódnak. Más mesemondók viszont az egy-két epizódból álló tréfás, realisztikus meséket kedvelik, ebből halmoznak össze igen nagy számú szövegekből álló repertoárt (Büszke Kocsis Miklós). Hagyománytisztelő mesemondók repertoárjában az epizódok lekerekítettek, összekapcsolásuk egy típuson belül és azon kívül logikus, konzekvens, meseszerkezeteik, típuskombinációik rendszerint egy-egy nyelvterületen belül hagyományozódnak. A hagyományon kívül élő vagy a túl nagy mérvű újítókedvvel megáldott mesemondók → invariánsokat produkálnak, gyakran még a repertoáron felül is.