kettős névadás | TARTALOM | kettős udvar |
a valódi mesék (→ mitikus mese), → legendamesék, → Mátyás-mesék és a → reális mesék egyes típusainak jellegzetes formája: szegény embert (ifjabb testvért) vendégszeretete, figyelemreméltó ajándéka, helyes cselekedete, okos válaszai jutalmaképpen egy természetfeletti lény (Krisztus), a király (Mátyás) gazdagon megajándékozza. Gazdag ember (idősebb testvér), aki korábban szegény öccsével, mostohatestvérével is szívtelenül viselkedett, irigységtől és az aranyak utáni vágytól vezéreltetve megkíséreli utánozni és pórul jár. A két testvérnek, szegény és gazdag parasztnak nemcsak vagyoni és társadalmi helyzete, hanem jelleme is ellentétes: a fiatalabb (mostohatestvér, szegény ember) jószívű, segítőkész, szorgalmas, de mindmostanáig sorsüldözött, az idősebb nemcsak előnyösebb társadalmi helyzetben van, hanem ennek következtében vagy emellett magának való, fukar és kapzsi is. A jutalom, ill. a bűnhődés általában nem szerencséjük, hanem jellemük következménye (→ Egyszer volt Budán kutyavásár, → púpos meg a dúcos, a, → Szezám, nyílj ki!). Az ide tartozó mesék két ellentétes része általában nem egyenlő terjedelmű: a pozitív hős kalandjait a mesemondók részletesebben adják elő, ellentett párjáét vázlatosan. A sorrend nem fordítható meg: előbb mindig a fiatalabb testvér követésre méltó, rokonszenves, utóbb az idősebb elriasztó, ellenszenves, gyakran nevetséges cselekedetei hallhatók, olvashatók. Egyes típusokban, változatokban a kettős szerkezet összeépül a hármas szerkezettel (→ hármasság, → jó és a rossz lány, a: AaTh 480; → Igazság és Hamisság: AaTh 613).